Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Létrafokok
BakosErika• 2017. október 15. 19:35
Semmi sem olyan, mint régen.
Minden létrafok közelebb visz
egy keserves tudatállapothoz,
ahol a lét megfeleléskényszere,
már egyre nehezebb és nincs
katarzis, csak gerinccsontokba
rovásólt fogyatkozó időkód.
Nem gondoltam volna soha,
hogy engem is elér az itt fáj,
ott fáj elképzelhetetlensége.
Napok sokasodnak mögöttem,
jeleket hagyva a táguló térbe.
Pera762017. október 24. 19:48
Ez meg dupla lájk.
BakosErika2017. október 21. 15:46
@Belle: @dreaming58: @merleg66: Beám, évám és Gábor, nagyon szépen köszönöm, hogy olvastatok.
Szinci2017. október 19. 06:42
Erikám, jól írod. egyre közelebb visznek a létrafokok, csak nem felfelé, hanem lefelé sajnos. Gratulálok. szinci
Rozella2017. október 16. 10:17
Tökéletes, pontos látlelet... Kitűnő vers! Erikám gratula!
Mikijozsa2017. október 16. 09:57
semmi sem olyan, lényegre tapintottál, kedves Erika - kényszerhelyzetben a világ, tetszik a versed
Mia362017. október 16. 08:06
Napok sokasodnak mögöttem,
jeleket hagyva a táguló térbe.....Remek!
skary2017. október 16. 03:49
változó világ :)
Pflugerfefi2017. október 15. 21:50
Jaj ! Már te is észreveszed?
Igen. Sajnos, gyilkos az idő!
merleg662017. október 15. 20:57
Nem gondoltam volna soha,
hogy engem is elér az itt fáj,
ott fáj elképzelhetetlensége.
Napok sokasodnak mögöttem,
jeleket hagyva a táguló térbe.
...ha egy reggel arra "ébred" az ember, hogy semmi sem fáj...már odaát van...:)) Remek versedhez szeretettel gratulálok.
dreaming582017. október 15. 20:15
Nagyon jó!
Törölt tag2017. október 15. 19:56
Törölt hozzászólás.