Bakos Erika - Verseim

 

Még a nap is szebben ragyog,
gyermekmosolyra nyílik a szív,
legyen áldott és szép a napod,
szerető karom ma ölelésre hív.

Szeretetfény töltse meg lelked,
kertek alatt tiéd a virágzó rét,
fájdalmam és örömöm is átéled,
örökké érezd a szívem melegét.

Lélekdalommal érkezem hozzád,
arcodon egy könnycsepp gördül,
csakis én látom fényes glóriád,
mikor a dal szívemből felcsendül.

Ötven év telt el, mióta belém költöztél,
te vagy az egy és az örök hallhatatlan,
fényévekkel ezelőtt az öröklétből jöttél,
nem találok rád méltó jelzőt a szavakban.

Kérdések sokasága kavarog a fejemben,
ki vagy te? És mikor vagyok én önmagam,
szeretve teszek meg mindent a nevedben,
ezáltal szívem sohasem lesz boldogtalan.

Leheletnyi súlyod grammban mérhető,
azonban látni nem látott soha senki sem,
mégis benned rejlik az egységes őserő,
de ez az egység ma még felfedezetlen.

Mikor belőlem egyszer újra visszatérsz,
emlékszel még a dalra, a szívem dalára?
Elhagyod földi testem az örök egységért,
és én emlékezni fogok a szeretet szavára?

http://angelvictory.extra.hu/kepek/lelek.jpg

Délvidéki barackfa virág

Apró rügyed most újra visszatérhet,

a nap melegére burkodból kipattansz,

Magadhoz vonzod a termékenységet,

s látványoddal szíveket marasztalsz.

Csillogó könnyként ülsz az ágadon,

kinyílt szirmod esőillatú Tavaszt rejt,

Bódult méh ül rózsás virágruhádon,

bibéid porából mézízű nektárt sejt.

Többé ne sírj Délvidéki barack virága,

Madárdaltól éled régen kihalt fészked,

Szerelemtől lángol az alkonypír fátyla,

De...

Évgyűrűidben maradtak fájó emlékek.