Bakos Erika - Verseim

Személyes
BakosErika•  2020. február 1. 17:04

Liának

Hómezőkön tiszta gyermek,
jégvirágos a szoknyája,
fényt hozott az embereknek,
kikelet lesz nemsokára.

Szemeiben mosoly bújik,
felmelegít ölelése,
a tél lassan elbúcsúzik,
s pillanatot fest egy képre.

BakosErika•  2019. november 3. 14:44

Örökre

Keretbe foglalva játék.

Baranyi Ferenc két sora:
"Szeretni foglak tegnapig."

" Szerelem ez? Alighanem."


"Szeretni foglak tegnapig."
megrepedt szívem szomjazik.
Karjaid dajkáló istenek,
nem ér el múló tekinteted.
Hajló fák alatt gyászszalag,
ajkamon elcsukló félszavak.
A lét könnye pillámon
felragyog, engem az álom
már elhagyott. Örökre!
- Fogadtuk egymásnak, rögre
borulok. Látlak, míg te odafenn...
" Szerelem ez? Alighanem."

BakosErika•  2019. április 27. 10:14

Verssé válik





Míg e szempár botladozik,
szobor-fehér arcod feltűnik
éjszakáimban. Felriadok,
meztelen talpam alatt
nyikorog az idő. Érintésed
nem ér el, hiánya miatt
átszelném a lehetetlent,
vagy összekötném az
elszakadt távolság fonalát.
Sodrásban élek, a nappalok
monoton üteme és az éjek
nélküledtelensége fojtogat,
még akkor is, ha egy ideje
mellettem szuszog a vágy.
Találgathatom melyik a jobb,
a nevetéstől sírásig terjedő
skálában, amíg elbújok
fényöledben, hogy reggel

verssé váljon bennem
az örökkévalóság.

BakosErika•  2019. február 1. 07:12

Csukott szemek


Látlak minden éjjel,
szemed csillagparázs.
Közel és távol
egy újabb találkozás.
Érzem lassú szélben
gyengéd ölelésed,
veled ébred a Nap,
bennem vibrál fényed.
Erdő mellkasán,
elbódít az álom,
felsikolt egy madár,
hiányzol, - fázom.
A hajnal már vágtat
felhő legelőkön,
sikamlós télpelyhektől,
kezed melegét őrzöm.
Hal-szájú kéjes sötétség,
milyen szerelem?
Engem megkötöz az éj,
csukva a szemem.

BakosErika•  2018. október 30. 12:32

Csendölelő


 
Temető csend ölel körbe,
könnyeket hullajt ez a nap,
a múlt él, csírája összetörte
szívem, - időnként kifakad.
 
Csipked a novemberi szél,
kabátba bújtat szomorún,
a gyász ilyenkor napokig kísér,
kezemben apró koszorúm.
 
" A gyertyák csonkig égnek."
Érzem, hogy fogod a vállamat,
még nehezek a nélküled éjek,
- tépkedem angyalszárnyamat.