Bakos Erika - Verseim

Játék
BakosErika•  2019. július 8. 21:45

tisztulás


"zápor suhogott az irtáson át "
"minden, amit a jövőtől remélek."


"zápor suhogott az irtáson át "
hűsíti a nyár lángoló tüzét
elárasztja a vadak száraz lábnyomát
és lemossa bőrük verejtékbűzét

az eső bennünket is felfrissít
újra nyílnak a virágzó remények
mert ami a földre hull lelkeket tisztít
"(ez) minden, amit a jövőtől remélek."

BakosErika•  2019. július 8. 21:44

Korosodó pancsoló :)

pancsolda, bikini, maszatos, hőguta


Van egy pancsolda a kertemben,
ha fürdök szomszéd szeme kocsányon,
3x-es bikini bhájos testemen,
a strandot már csak itthon imádom.

Ha unom az egészet nem érhet hőguta,
maszatos arcomon dinnyelé csorog,
még nem kell menni a szanatóriumba,
mert hűvös szobában úgyis kikapcsolok.

BakosErika•  2019. június 27. 20:48

acélszív

sivár, tövis, reményvesztett, menekül, önutálat, nincsen, ár, fáj, kicsi, nagy


az élet sosem sivár
ha szúr az összes tövis
csak a test fáj
s menekülsz magadtól is
ha nincsen szeretet
ha kiül az önutálat
nem vagy reményvesztett
kerüljön el a bánat
jöhet a nyár az ár
jöhet kicsit a tél
ha a lélek egy nagy madár

bent a szív acél.

BakosErika•  2019. június 26. 05:42

Hajló fák alatt



Hajló fák alatt te légy a mesterem,
ha tavasz meleg fűt földi színpadon,
talpig rózsaszínben vágylak szüntelen,
vakká tesz ez az érzés, dühös nagyon.

Ha tudnád, hogy égnek rajtam a foltok,
mert nélküled oly magányos ez a nap,
legbelül csak akkor lehetek boldog,
ha kiszínezed álmatlan utamat.

Többé ne legyünk a sors kénye-kedve,
az ég összehozza a szív-ikreket,
s ez mindkettőnknek áldásos szerencse.

Ha jössz hozzám csendesen közeledve,
várok rád, leszek a nálam itt rekedt
szíved szerelmetes ajkú kegyence.

BakosErika•  2019. április 27. 10:14

Verssé válik





Míg e szempár botladozik,
szobor-fehér arcod feltűnik
éjszakáimban. Felriadok,
meztelen talpam alatt
nyikorog az idő. Érintésed
nem ér el, hiánya miatt
átszelném a lehetetlent,
vagy összekötném az
elszakadt távolság fonalát.
Sodrásban élek, a nappalok
monoton üteme és az éjek
nélküledtelensége fojtogat,
még akkor is, ha egy ideje
mellettem szuszog a vágy.
Találgathatom melyik a jobb,
a nevetéstől sírásig terjedő
skálában, amíg elbújok
fényöledben, hogy reggel

verssé váljon bennem
az örökkévalóság.