Bakos Erika - Verseim

Játék
BakosErika•  2019. november 22. 09:35

Régi búcsú

Szonett játék

Menj, szemem ablakvizén olvadó
búmat ne lásd, mielőtt még bántanád
törekvéseim, fölkavar s, hátravág
az érzés, hogy most a csend volna jó.

Lét hamujában elégett képkeret,
kormos fotója rejti, hogy vad vagyok,
ám magába nyelt a jövő, hajlatok
vágy illata fényévekre édesebb.

Ne félj, velem vannak az éjszakás
csillagok szavak pusztáin, fél varázs
hogy tudom, úgy is magadat mentenéd.

Múlttá rebben a tudat, hogy földedet
tapostam, elment ki régen ölbe vett,
és verssé vált e néma párbeszéd.

BakosErika•  2019. november 20. 05:43

Megjelölt zsákok

Fórumos szonettverseny játék

Hiénaszagú ünnepen feledve
mindent, gyűlik a szeretet, özöne
szívet melenget, s fa alá helyezve
a kisdedet, átjár a lét öröme.

Karácsonykor nem csak kincseket találsz,
hanem hómezők gyermekdalát any(j)a
szívben, a sors mégis kegyetlen halász,
ha magához hívja teremtő atyja.

Régen elmúlt már kislányos tavaszom,
s nyomnak a lét tollpihéi, panaszom
még sincs, hiszen áldott ez a nap is.

Amíg a világ alszik, ki számomra
fontos, írott jelent tesz zsákomra,
s boldog vagyok, ember, néha pap is.

BakosErika•  2019. november 3. 14:44

Örökre

Keretbe foglalva játék.

Baranyi Ferenc két sora:
"Szeretni foglak tegnapig."

" Szerelem ez? Alighanem."


"Szeretni foglak tegnapig."
megrepedt szívem szomjazik.
Karjaid dajkáló istenek,
nem ér el múló tekinteted.
Hajló fák alatt gyászszalag,
ajkamon elcsukló félszavak.
A lét könnye pillámon
felragyog, engem az álom
már elhagyott. Örökre!
- Fogadtuk egymásnak, rögre
borulok. Látlak, míg te odafenn...
" Szerelem ez? Alighanem."

BakosErika•  2019. október 27. 13:14

Kivesző faj




Ki állt melletted... mindened eladták,
kötélen tartottak, akár egy medvét.
Utoljára a lelked is gúnyolták,
ki élni akart, de elvették kedvét.

Hol itt, hol ott aludtál, nincs büszkeség,
nem védett meg a kiválasztott burok,
egyik nap azt mondtad mindenből Elég!
körötted állnak a bambán bámul(ó)k.

Ki élné sorsod a magáé helyett,
és ki látja, hogy a világ siető
léptekkel rohan egy végső megálló

felé, hol Isten áll mindenek felett,
de nem látja, hogy az ember kivesző
faj. Erre nincs semmilyen találó... (szó.)


( Megadott rímes )

BakosErika•  2019. október 25. 15:10

Mondd

( Megadott rímes )

Mondd kedvesem, hányat szól még a kakukk,
ha az idő a végtelenbe nyeldes,
ki vet élelmet, ha nem lesz habakuk,
és ki prédikál, ha a világ csendes?

Az élet kútláncon csorog, mennyei
nedve nem az összes embernek dicső,
már én sem kesergek, hogy az idei
év kemény talpa hátba ver...És minő

átkos az érzés, ha nincs hit, nem marad
semmink, amit Isten az égre karcol
majd érted, értem, vagy egymásért. Égő,

vibráló mágnesmezőkön ki akad
aki még kifogyhatatlanul tarol.
Süket nem hallja a kakukkot. Vég... sö(t.)