Bakos Erika - Verseim
GyászNéma könnyek
Hajnal lopózott a csendesült tájra,
néha egy bagoly kiált az égre fel,
gyertya lángja vet árnyat a fákra,
sírok között egy asszony térdepel.
Bántaná, ha magányában zavarnám,
hallgatag fohásza kedveséhez szól,
továbbmegyek még a fák avarján,
mert engem is vár egy sír valahol.
Halottak napja van, megemlékezés,
halk imát mormolok szeretteimnek,
nehéz elviselni a nemlétezést,
s' utat engedek néma könnyeimnek.
Csak egy hónap...
Csak egy hónap volt a lét,
egy hónap,
mely pici testednek
az örök szenvedés,
Istenem mért engedted?
Lelkünkben mért hagytál,
fájdalmas szeretést...
Csak egy hónap volt a lét,
egy hónap,
s' elhagytad e rút Világot,
Te már
az Angyalok között élsz,
csak a szívünkben hagytál,
fekete bánatvirágot.
Keresztlányom kisfia, Tomika emlékére!
Gyöngyvirág nap
Picinyke virág született a vérben, ott hol
Bombák tépték szét az ódon várost.
Mint igazgyöngyök ragyognak a fényben -
S a síró Angyalok szeme könnyben ázott.
Rózsás ajkú lányka csendesen áll -
Lelkét átjárja a gyász, és a félelem,
Szerelme halott, s gyöngyvirággá vált,
Lelke itt bolyong még a véres réteken.
Várja a napot, a gyöngyvirág napot -
S fájdalmasan néz a képtelen semmibe,
Kínzó emlék, hogy szerelme már halott,
Jégkönnyeket csalt dermedt szívébe.
Gyöngyvirág napja van, sír a lelkek között,
Szomorúan, magányosan, hol örökre élnie kell,
Egyszer lesz még szivárvány a folyó fölött,
De a háborút már soha többé nem feledi el.
/ A legjobb barátomnak /