Bakos Erika - Verseim

Gondolatok
BakosErika•  2011. június 7. 17:54

Farkasok világa...

Farkasok világa...

farkasok világában élünk
vérszomjas fenevadak
marcangolják vérünk
csonttá fagyott mosolyunk
sikollyá változik
farkas falka aki most
rajtunk lakmározik
félelmünkben a föld alá bújnánk
e hontalan hazában
ha még újra tudnánk
sötét káoszban
bujdokolva lépkedünk
vérszomjas vadak útjairól
már le nem térhetünk
határ a magyarnak a csillagos ég
kezében tőr és óvja
ami még miénk
ezüst élű tőrrel védd ma a hazát
csillapítsd saját vérével a farkasok hadát...

 

( 2009. )

BakosErika•  2011. május 25. 15:14

Van az úgy....

 

Van az úgy,

mikor nem jön a szó,

és nem szárnyal

szerelmes gondolat,

lelked mélyén

pihen csendesen,

most varázsfonalból sző,

eljövendő szép álmokat.

***

Van az úgy,

mikor átölel egy szó,

majd reményeket fest

életed vásznára,

és Te úgy vágysz rá,

miképp a hívő ember,

az Isteni

megtestesült csodára.

***

Van az úgy,

mikor átok a szó,

és éles tőrként ejt

sebeket a lelkedben,

mégis a szeretet,

mely a szívedben él,

meggyógyít minden

tépett virágot a kertedben.

***

Van az úgy,

mikor vigasz a szó,

és lelked feketébe

öltözött könnyein át,

várod, hogy

feloldozást nyerj,

majd levethesd örökre,

a könnyáztatta bánatruhát.

***

Van az úgy,

mikor öröm a szó,

és megtaláltad végre

 lelked nyugalmát,

majd szíved erejével,

minden ember

feje felett látod,

a szeretet szivárványt.

 2011. 05. 25.

BakosErika•  2011. április 13. 16:26

Lennék...

Ha lehetnék szellő,
forró nyári éjjelen,
fáradt arcokra simítanám,
minden földi szeretetem.
 
Lennék langyos eső,
a szomját oltó rétnek,
amely virágtakarót terít,
szívekbe örök reménynek.
 
Lennék én örömkönny,
anyák szeme sarkában,
és leperegve eltűnnék,
a gyermek első szavában.
 
 
Ha én láng lehetnék,
szívekben csillagfény,
fényem ontanám a világra,
csillagként az éj tengerén.
 
Lennék most minden,
pillanatban rejlő látomás,
sebzett lelkekben szeretet,
és fájdalmat tüntető varázs. 

2011. 04. 13.

BakosErika•  2011. április 6. 23:00

Átírva

Délvidéki barackfa virág


Apró rügyed most újra visszatérhet,

a nap melegére burkodból kipattansz,

Magadhoz vonzod a termékenységet,

s látványoddal szíveket marasztalsz.


Csillogó könnyként ülsz az ágadon,

kinyílt szirmod esőillatú Tavaszt rejt,

Bódult méh ül rózsás virágruhádon,

bibéid porából mézízű nektárt sejt.


Többé ne sírj Délvidéki barack virága,

Madárdaltól éled régen kihalt fészked,

Szerelemtől lángol az alkonypír fátyla,

De...

Évgyűrűidben maradtak fájó emlékek.

BakosErika•  2011. február 1. 14:49

Kérdések

 

 

Ma ki jó, és ki a rosszabb, mi dönti el?
Irigység, s közöny hangjaira ki felel?
Mondd ki az?
- Kire ma még felnézhetek,
és mások előtt, akit nem szerethetek.
Ki az?
- Aki megmondja ez most "nem jó,"
s érzed, lelkében igaz minden szó.
Milyen vagyok?
- A nagy többség szemében,
talán álarcot is használnak előttem?
S egymás előtt mindig jót mutatnak,
szíveket vagy bántást osztogatnak?
Mi dönti el?
- Hogy ki a jó ember,
viták hevében igaz szó a fegyver?
Nincs már többé szeretet?
- És hol van az egymás iránti tisztelet?
Szomorú egy világ!
Csak megbúvó pillanatokban hullajtunk,
embertársaink felé könnyeket.

 

2011. február 1.