Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hontalan idő
BakosErika• 2016. február 22. 20:54
Közösen írt versünk Jagos Istvánnal a DéeMKá-ban.
E
Már több napja esik.
Színes kabátot veszek magamra,
hogy végleg elnyomja
a kívülről fakadó szürkeséget,
és az utcán szétfolyó káoszt.
Megrepedt falakból sikolt a lét,
J
mint görnyedő idő a homokszemek közt.
Isten megint kicsavart egy mosogatórongyot.
Többnapos zsíros lé veri
a kopott utcaköveket,
a házak falára vésett
avítt álmokat,
s mégis (az istenért!)
én itthon vagyok,
E
régen bőröm alá varrták hitemet.
Ereimben az ősök vére csorog.
Másnak pogány létem
szunnyadó parazsa lelkeket ébreszt.
Hiába tapossák földig
az egyenesen tartott gerincet,
J
nem roppan az,
s nem roppanok én sem!
Lám több napja esik.
Kabátról lepörgő könnyek
jelzik útját a hontalan időnek.
BakosErika2016. február 27. 14:50
Köszönjük Perám, felfedtem a titkot. :D
BakosErika2016. február 26. 17:04
Köszönjük szépen Aranka.
BakosErika2016. február 24. 19:58
Köszönjük, Rózám. :)
Pera762016. február 24. 08:20
Nagyon jó, annyira összeállt, nem is tudom, mi kié. :)
arany522016. február 23. 21:34
Szép:-)
BakosErika2016. február 23. 19:08
Köszönjük szépen, Marikám.
Ölellek.
Rozella2016. február 23. 11:42
Ereimben az ősök vére csorog.
Másnak pogány létem
szunnyadó parazsa lelkeket ébreszt.
...
Jó volna... jót írtatok!
csillogo2016. február 23. 07:42
"Hiába tapossák földig
az egyenesen tartott gerincet,
nem roppan az,.."
Mindkettőtöknek gratulálok Erikám!
BakosErika2016. február 23. 06:01
Ilyen a zélet, Skary. :)
skary2016. február 23. 04:43
vöszöm észre :) azé lött ilyen kilátástalan :)