Hiányzol

BakosErika•  2020. október 25. 13:24  •  olvasva: 221



Látod, megint hozzád irok,
pedig a galaxis úszó
szigetei közé nem jut el
a hangom, míg te ott ülsz a
kéklevelű fák között
és hallgatod a szférák
zenéjét, én véres
könnyeket sirok az éjbe.
Riadt gyermekszívem
távolságokat ver
és az elhamvadt illuziók  
lepkejángjait már nem
szítja  ez a messzeség,
feleslegesen van rajtam
néha a piros vagy a csinos.
A temetők dermedt
csendjét csak az égen
repülő madárhangok
verik föl, nedves köd
bugyolál körbe, s egy
árnyalak fekete teste
bekebelezni próbál,
te megvéded a lelkem
dajkáló Isteneddel.
Látod, megint rólad írok,
léted és halálod is
belém vésődött,
akár az ég kékje, vagy
a sárguló levelek
rongyos melegsége.
A tél hamuszeme lassan
rám veti jeges
pillantását, ahogy az
idő vasfoga egyre nagyobb
falatokat mar belém.
Látod, megint hozzád írok,
ám ma velem sír az ég is
és hiába küzdünk, hogy
összevarrjuk a szakadt
csatornákat.
 
Hiányzol...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2020. november 3. 09:24

Törölt hozzászólás.

BakosErika2020. október 31. 17:38

@Mikijozsa:, @negyvenkilenc: @Edeke: Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastátok.

WhiteWolf2020. október 29. 12:23

csak könnyek....
ölelésem!

Rozella2020. október 26. 21:37

Fájdalmasan szép VERS!

skary2020. október 26. 17:43

...

Kicsikinga2020. október 26. 15:17

Még a gyomrom is összerándult szívszorítóan gyönyörű versed mellett.
Így sírok minden nap, némán.
"véres
könnyeket sirok az éjbe.
Riadt gyermekszívem
távolságokat ver"

Úgy megölelnélek!

miriam2020. október 25. 22:02

Soha el nem múló...időről -időre felszakadó seb ez... fájdalmas sorok... Erikám, ölellek.

csillogo2020. október 25. 18:19

"A tél hamuszeme lassan
rám veti jeges
pillantását, ahogy az
idő vasfoga egyre nagyobb
falatokat mar belém."
💜
Erikám, mint mindig - megértem az érzéseidet...
Ölellek.

Pera762020. október 25. 16:43

Edeke2020. október 25. 15:32

Szép

negyvenkilenc2020. október 25. 15:30

Kedves Erika! Megelevenedett előttem minden amit írtál, lélekszorító fájdalom. Részvétem.

Mikijozsa2020. október 25. 13:59

különösen megírt ima melyben a csalódott ember ráébred úgyérződik hogy ellopták a mi Jézusunkat s a temető az elhamvadt illúziókat virággal meg s az avar rongyos melegsége a hamis "istenről néha lefúja a függönyt - gratula a vershez