Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Felhőfogak
BakosErika• 2020. június 19. 09:39 • olvasva: 210
Felhőfogak harapdálják az eget,
szemeikből sós esőkönny csöpög,
villámoktól megriadt madársereg,
távolságot mér ég és föld között.
Pasztellre vált az ezerszín mező,
virágfejek búslakodnak a sárban,
érett gabonát fektet az idő,
míg álmokat szövünk esti vágyban.
Pózok és dacok múlnak nagy hévvel,
éji torkokból fel-felszakad bánat
hasítja az eget, lassan letérdel
az ember, ...s etet éhes bosszúvágyat.
Mikijozsa2020. szeptember 1. 09:48
felhő az az a felső hő harapásai e mű szépen és plasztikusan mintegy hármas négysoros borona bizonyhogy tetszett, gratulálok
liketorn2020. augusztus 31. 20:23
Verselésed végének elharapása túlmutat az égiszen is. Szép.
Törölt tag2020. június 22. 15:28
Törölt hozzászólás.
csillogo2020. június 21. 08:21
Ez csodás - szépet írtál, akkor mondom is - a Napom verse volt a megjelenéskor, de csak most jöttem Erikám!
Ölelésem
Rozella2020. június 20. 20:52
Az ember ... hát igen, a bosszút mindig az ember szomjazza, de közben Istenre mutogat... Sok szomorú, igaz gondolatot hoztál egy remek versben.
Pera762020. június 20. 13:57
Molnar-Jolan2020. június 20. 13:40
Jó vers.
ereri2020. június 19. 23:00
"Felhőfogak harapdálják az eget,"
Meglepett a címed - és be is vonzott egyben kedves Erika! Nagyon klassz ez a megszemélyesítés és az ismétlődő ég motívum is, ahogy harapdáltból hasítottá lesz - nagyon szép ívet eredményez! Gratulálok magvas gondolatmenetedhez! Szeretettel, tisztelettel: E. E.
Perzsi.2020. június 19. 12:39
Tetszik, Erika! :-)
skary2020. június 19. 09:56
én nem ötetöm csak a kutyát :) meg a családom :)