Eltünő nap

BakosErika•  2010. április 20. 21:18

 

Eltünt a Nap, s vele
Elszállt a Szerelem.
Édes hangodat figyeltem,
S csak könny maradt a szememen.

Suttogásom nem hallod, mikor
Éjjel szólítalak sírva,
Vastag sötétség, mely beburkol,
Semmiért nyúlok, e fájdalmas kínba.

Hol vannak a dalok? melyek
Szívemben oly édes nyomot hagytak.
Nálam maradt még a Szerelem,
S Nálad a lelkedbe fagytak?

Megszünik a lét, s a Világon,
Oly kínzó a magány hatalma.
S úgy vágyom a régi dallamot,
Amely nyíló rózsát hozott a Tavaszba.

Csillag szemeiddel, ha látsz
Rajtam édes boldogságot.
Ne gondolj csodára, csak álarc az
Mely elfedi lelkemben az örök álmot.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!