Elbukott királyság…

Egyszer volt hol nem volt, volt egy cseppnyi királyság,  csodálatos  területét gyönyörű erdők ölelték át és különbnél-különb  vadak futkároztak az erdő avarján.  Szépséges várában éldegélt az öreg király, aki  sosem gondolta, hogy bajban van a jól irányított birodalma, azt remélte, hogy egy szem fia, majd átveszi az irányítást a békés alattvalói felett, de sajnos több tíz éves uralkodás kudarcba fulladt, az ármánykodás miatt. Elbukott az öreg király ezzel együtt a királyság kettészakadt. Az új király a hitetlenek táborát növelve ígért fűt-fát, de kizárólag egy rétegnek. Körbeszedte magát talpnyalókkal, akik lesték minden pillanatát, remélve, hogy ebben vagy abban a gazdaságban munkára lelnek.  Ezért a királyi udvarban csak az ő emberei  főztek, mostak, takarítottak, tanácsokat is csak az ő varázslói, bírái adtak. A királyság egyre jobban ment tönkre, ehhez még az is hozzájárult, hogy a harmadik herceg bár a néphez közeli célokat tűzött ki, de nem jól választotta meg a támadási pontokat a királyságban, ezért ő sem lett sikeres. Az udvarban egyre nőtt a fejetlenség, az új királyt már nem érdekelte mi történik körülötte, de még rettegett attól, hogy a nép letaszítja a trónjáról. Az udvarában élők nagy része is rájött, rossz királyt választott meg, de nem volt mit tenni, akkorára kiszolgáltatta népét egy közeli hatalmas királyságnak.  Az emberek  egyre nehezebben bírták elviselni az új király döntéseit a királyságról, a maga köré szedett talpnyalók mindenhova bejutásától, lázadni készültek  és felkeresték az öreg királyt, hogy tegyen valamit és segítsen. Gondolkodott az öreg király mit kellene tennie, talán hívja haza a messzire szakadt egy szem fiát… vagy segítsen abban, hogy megtalálja ez a nép a megfelelő embert a vezetésre? Úgy döntött meg kell dönteni a királyságot és olyan királyt kell keresni a nép köréből akinek az számít, hogy a királyság minden tagja jól érezze magát, hogy a tisztelet és a megbecsülés legyen a legfontosabb, hogy ne legyen kivételezés, igazságos és jó király  legyen, ne olyan akinek csak a talpát nyalják az önös érdekek miatt…és ez nem csak királyságokra igaz, de érvényes akár egy országra vagy éppen a legkisebb falura is.