Csukott szemek

BakosErika•  2019. február 1. 07:12


Látlak minden éjjel,
szemed csillagparázs.
Közel és távol
egy újabb találkozás.
Érzem lassú szélben
gyengéd ölelésed,
veled ébred a Nap,
bennem vibrál fényed.
Erdő mellkasán,
elbódít az álom,
felsikolt egy madár,
hiányzol, - fázom.
A hajnal már vágtat
felhő legelőkön,
sikamlós télpelyhektől,
kezed melegét őrzöm.
Hal-szájú kéjes sötétség,
milyen szerelem?
Engem megkötöz az éj,
csukva a szemem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2019. március 9. 06:11

Ahogy mondod, kedves Árpád. :)
Sajnos azért még néha fel-fel törnek az ilyen versek.
Köszönöm ittjártadat.

Talankolto2019. március 9. 04:16

Gyönyörű vers, csak kicsit elszomorított. :-( Szívesebben mondanám, hogy csak a saját terheimet projektálom, de ahhoz túlságosan egyértelmű.

Persze időnként a rosszat is meg kell élni. Aztán ha elmondtana, amit kellett, lehet rákiabálni, összetépni, felgyújtani, eláztatni, összegyűrni, kilapítani, összesöpörni és a végén jó messzire szétszórni. Persze nem másnak (na jó, egy picit).

Azután már jöhet a jó. Például most az alvás. :-)

BakosErika2019. március 1. 20:14

@M.J.Kata: @skary: @csillogo: @Rozella: @Callypso: @Krisztinka: @Molnar-Jolan:

Köszönöm szépen, hogy olvastátok a versem.
Kata, skary jó, hogy itt jártatok.
Marikám, Rózám köszönöm, hogy mindig velem vagytok.
Anna, Krisztinka és Jolim nektek is köszönöm az olvasást. Ölelésem mindenkinek.

BakosErika2019. február 9. 17:03

@kevelin: @Mikijozsa: @Törölt tag:
Kedves Kevelin, Miki és Marika, köszönöm, hogy olvastatok.

Molnar-Jolan2019. február 2. 18:17

Szépet írtál, ölellek.

Krisztinka2019. február 2. 18:00

Szépszomorú....

Callypso2019. február 2. 05:26

Gyönyörű, mesteri költeményedet élmény volt olvasni, szeretettel, elismeréssel gratulálok, drága Erikám! Legyen szép, ihletben gazdag hétvégéd! Szívből ölellek! (:

Rozella2019. február 1. 21:56

A fórumban van egy topic, a címe : „Szerinted van Örök Szerelem, ami nem múlik el?” A cím persze abszurd, mert ami örök, az hogy is múlhatna el.., tehát kérdésként annyi elég volna, hogy létezhet-e „örök” szerelem? Valahol te is ezt a kérdést teszed fel magadnak, csak másképp:

„A hajnal már vágtat
felhő legelőkön,
sikamlós télpelyhektől,
kezed melegét őrzöm.
Hal-szájú kéjes sötétség,
milyen szerelem?
Engem megkötöz az éj,
csukva a szemem.”

Mindenki másképp látja, de ott a fórumban írta valaki, azt, amit én is gondolok:
„Miután a szerelem nem materiális természetű, az "örök" minősítés sem a matematikai "végtelen" kategóriájába tartozik. Ez egy költői megközelítés. Egy szerelmes pár esetén, egyikük halála nem jelenti a szerelmük halálát. „

Megható, gyönyörű versed nekem erről szól! Ölellek Erikám!

csillogo2019. február 1. 20:37

Csukott szemünk is mindent lát - lelkünk utazik világokon át - nagyon szépen írtál a lelket mardosó hiányról...
Erikám ölellek!

skary2019. február 1. 17:18

a halnak nyitva a szeme a halálban is

M.J.Kata2019. február 1. 16:07

Nagyon szép! :)

Törölt tag2019. február 1. 10:56

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2019. február 1. 09:07

gyönyörű vallomás, a szokásos remek színvonalon, kedves Erika - gratulálok

kevelin2019. február 1. 08:44

Szèp szerelmes vers remek tájképek használatával nagyon tetszik