Csönd vagy (: még egy a rímpárokra :)

Ezüst karéj a Hold, méz csorog belőle.
Lennél a Nap örök szeretője.
Zajtalan éjszakákon egyedül alszol,
hamvadó parazsadból az idő majszol.

Tenyerek szirmából a magány gyomlál,
illata könnyesre fojtogat a gyomornál.
Szemek zöld tengerébe senki se tér be,
csönd vagy, kinek még megroggyan térde.

Ártatlan a hited, sorsod mellé ki fekszik?
Béklyóban a lét, szavakkal verekszik.
Pálcát tört rajtad, de te maradtál állva,
nincs aki ezt a köteléket erőből átvágja.

Érintéstől jajgató jelen retten,
hiányok sikoltanak fenn az egekben.

( DéeMKá-ban megadott rímpárokra írt vers. )