Bolyongó ősz

BakosErika•  2019. november 28. 19:46




A hamvadó ősz kicsit még elidőz,
bolyongó árva nap érleli borát,
a fák sóhaja terjedő könnyű gőz,
nyugtalan a szív, de kivárja sorát.
 
Ezernyi emlékkel hajolok föléd,
lelkemen vagy egy meddő régi folt,
lassan róvom az elveszettek körét,
még páholyból bámul rám a telihold.
 
A mártírglóriát rajtam ne keresd,
szemhéjam mögött vagy ősi szerető,
kavicsokba vésett arcomat bevárd.
 
Csak a fényt a szél zúgását szeresd,
míg magukba zárnak az elfeledő
versek, Istenben nincs kétely, megáld.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2019. december 2. 14:32

Törölt hozzászólás.

Krisztinka2019. november 29. 22:47

🤗❤️

Mikijozsa2019. november 29. 10:30

gratulálok Erika, nekem nagyon TETSZETT

skary2019. november 29. 06:16

az oszt mög..csak várjad :)

merleg662019. november 28. 21:38

Csodaszép! Szeretettel gratulálok Erika!

Mamamaci402019. november 28. 21:31

Gyönyörű képeskönyv!

Törölt tag2019. november 28. 21:00

Törölt hozzászólás.

csillogo2019. november 28. 20:39

Szépséges Erikám!
Gratulálok szeretettel!

Rozella2019. november 28. 20:03

"Ezernyi emlékkel hajolok föléd,
lelkemen vagy egy meddő régi folt,
lassan róvom az elveszettek körét,
még páholyból bámul rám a telihold."

Gyönyörű, költői képek, kifejező, nagyon szép szonett lett, az egyik legszebb a fórumból... Ölellek Erikám és gratulálok!