Átírva

Délvidéki barackfa virág

Apró rügyed most újra visszatérhet,

a nap melegére burkodból kipattansz,

Magadhoz vonzod a termékenységet,

s látványoddal szíveket marasztalsz.

Csillogó könnyként ülsz az ágadon,

kinyílt szirmod esőillatú Tavaszt rejt,

Bódult méh ül rózsás virágruhádon,

bibéid porából mézízű nektárt sejt.

Többé ne sírj Délvidéki barack virága,

Madárdaltól éled régen kihalt fészked,

Szerelemtől lángol az alkonypír fátyla,

De...

Évgyűrűidben maradtak fájó emlékek.