Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Akrosztikon
BakosErika• 2019. április 26. 16:39
Jólesően nyújtózkodtam a kertben,
Álmosan nézek a botorkáló napra,
Zöldellő bokrok ölelnek csendben,
Mézillata a lelkem megnyugtatja.
Iszalag mászik a kerítés lécein,
Nézd a kertem, árnyas fái alatt
Nyár kezdetén gyorsulnak lépteim.
Yorkshire kutyám mellettem szalad.
Íriszek apró szirma kék és kármin,
Loboncos fűzfám haja tavamba ér,
Oldalán fehér csillagos a jázmin,
Tán egyszer ez a szív is hazatér,
Tavasz után még lányosan kacér.
bel_corma2019. május 11. 20:38
Színes, hangulatos kis vers, tetszett! :)
BakosErika2019. május 9. 06:28
@Mikijozsa: @Törölt tag: @Denn: @csillogo: @skary: Kedves Miki, Marika, Marikám, Denn és Skary. Köszönöm ittjártatokat. Ölelésem.
skary2019. április 27. 10:48
:)
csillogo2019. április 27. 07:59
Szép, sugárzó vers született ebből a "nyújtózkodásból" - Erikám, ölellek és grt.
Denn2019. április 27. 07:36
Azt hittem a címe kapcsán "sci-fi vers" lesz, de örültem, h ogy az életünket megszépítő valóság.
Törölt tag2019. április 26. 17:52
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2019. április 26. 17:12
jázmin és jó illat, versed sugárzó nap mely virágra akadt, kedves Erika ez szép költői, belelüktet a nyárba, üdv szeretettel gratulálok