Erdei blogja

Zúgó patakok hulláma 
kicsap a partokon, 
Hangos csobogásuk 
túlharsog tomboló viharon. 


Szeliden úszkálnak 
mélyében békés kishalak, 
Háborgó vizeken 
csöndesen imát mondanak. 


Ha zubogna medredhez- 
szépséged áhító áradás, 
Te csak áss! 


Mélyre ásd medredet- 
fészkedet, otthonod, házadat, 
Óvd a benned ringó 
békésen úszkáló halakat! 


- Siess hát, kispatak! 


Óvd fészkedet 
fúrjad jó mélyre medredet, 
Ne hagyd vized száradni el- 
ne haljon szomlyan gyermeked. 


Azok a kishalak- 
öledben boldogan ússzanak, 
Sodorj el minden szemetet, 
ne szennyezzék a vizedet- 
Dobd ki a partra, a vadhajtásokat! 


Ha vihar közeleg 
óvjad a medred, a halakat, 
A felhők mind jobban gyüllenek 


- Siess hát kispatak!

Bartalis Éva

Itt azt szeretném, ha minél többen megismernék a Székely ember életmódját, gondolkodását- furfangos természetéről híres, bajussz alatti somolygós életigenlését!Aki elolvassa, az  tudni fogja, hogy a Székely egy szeretetre méltó szorgalmas, becsületes Nép, akitől félnie, mint a versben is áll..., csak a "Halálnak" kell! :):)


A Székely sorsa

1. rész

Öreg már a Székely, öreg lett a porta, 

Hánya- vetett lett, már a szegény Székely sorsa...!

 Magához öleli Sárát a Menyecskét,

 Úgy csapja ki rétre, az éhező kecskét.

Mert a Székely szegény, de roppant becsületes,

Portája üres, de nem felületes...!

Van abban minden..., ami kell bús életéhez,

Csak hozzáértése nincs, az éhező kecskéhez...:(

Adna oda mindent, amit elől talál,

De üvölt a karámban, az éhező szamár.

Kesereg szegény nincstelen Góbéja,

Nincsen takarmánya, csak száraz kóréja!

Oda kéne adni, a tarka tehénnek,

Szegény ember tehenének, a girhes kecskének...,

De mit adhatna enni, a csóró szamárnak...?

Úgy dönt hát a Székely, ír a halálnak.

Kedves barátom, te megváltó halál!

Éhes nálam minden, a kecske és a szamár,

Te bölcsebb vagy mindennél, tudnál segíteni,

Kellene Énnékem egy kaszát keríteni,

Ha nem tudok annyi zöldet lekaszálni,

mennyit a két jószág meg tudna zabálni,

Suhints egyet magad árva fejem felett,

Mert sorsom így akarta, eképp rendelkezett...,

Vidd magaddal a két szegény párát,

Ne kínozzák folyton, szerelmetes Sárát,

Ha majd egyszer éhes lesz az én boldogságom,

Vidd magaddal őt is akkor már nem bánom!

Maradjon üresen, a pitvar, meg a porta,

Hadd tudja meg más is, mi a Székely sorsa!!!

2. Rész

Hallgatta a halál, Székely kívánságát,

oda is rendelte magához a Sárát

Hallja ő is ura miként rendelkezik,

Nehogy megriadjon, ha egyszer megérkezik!

Hangosan felnevet szerelmetes Sára..

Nincsen olyan éles a maga kaszája...,

amivel elbírna egy Székely fajtával,

Az is tud ám bánni jól a kaszával!

Bolond az én uram, nem tudja mit beszél, 

kesereg- kesereg, de a jég hátán megél!

Tudja mit? Szól fennhangon a Sára!

Nincsen megélezve a maga kaszája!

Adja ide nekem, majd én megélezem, 

ha szembe szál velünk, könnyebb dolga legyen!

Csodálja a halál Sára bátorságát, 

oda is nyújtja élezni kaszáját,

Hallgatott a Székely, bajszát pödörgette, 

kis híján asszonyán magát elnevette,

Pontosan tudta mire készül Sára, 

mire kellett neki a halál kaszája

Behúzta a nyakát, hallgatott is bölcsen, 

ilyen okos asszony a világon nincsen

Ráhagyta a döntést, bölcsen odébb állt, 

a végkifejletre türelmesen várt!

Mondja maga halál, szólalt meg a Sára, 

Mit tesz, ha éles lesz a maga kaszája? 

Tudja maga hogy kell egy Székellyel elbánni?

Tud egyáltalán füvet kaszálni?

Jöjjön ide gyorsan, majd én megmutatom,

úgy is ma majd meg ölt engem az unalom.

Fogta hát az asszony a kiélezett kaszát, 

s a megdöbbent halálnak odakiáltotta: Tartsa hát a nyakát!

Elrohant ebadta, az úgy meg rémült vala, 

hogy észre sem vette, ott maradt a kasza!

Azóta a halál a Székelynek fogalom, 

vele elbánni, nincs kellő hatalom! 

Mert a Székelynek, míg dolga végezetlen, 

addig vele szemben a halál tehetetlen. 

Öreg már a Székely, öreg lett a porta,  

De maga dönti el, hogy mi legyen a sorsa!

                                                          Bartalis Éva