Erdei blogja

Irodalom
Erdei•  2019. augusztus 12. 11:42

Weöres Sándor/ Utolsó tánc (2 vers)

Bartalis Éva

Weöres Sándor


Dermedten ülök egy pad szögletében

körülvesz dermedt némaság,

Kinek fogantam meg ötletében,

hogy végsorom legyen a mélaság?


Itt voltam én is közöttetek

irkákon hagytam életem,

mely olykor volt boldog., boldogtalan,

Verseim nyomán, a végtelen!


Miért nem elég az élő múltam,

amiért küzdöttem szüntelen?

Amikor pennám után nyúltam,

hogy életem legyen végtelen-


Nem akartok ti semmi rosszat

szándékotokat értem én,

Látni akartok mindörökre

egy elhagyott pad peremén.


Nem ül le már énhozzám senki,

ülhetek bármily délcegen,

ha mégis eltalálsz mellettem menni,

Érintse lelked a szellemem!


Én itt várok rátok, e- pad szegletében,

hogy újra visszajöjjetek,

Weöres Sándor szellemében,

tisztuljon meg a lelketek!


Ne hagyjátok el szobrainkat

szánjatok ránk egy kis időt,

Gondoljatok a múltjainkra,

mely épített nektek egy szebb jövőt!


----------------------------------

Bartalis Éva

Utolsó tánc


Csók összeforrva roppanó törzzsel 

Kusza ágaik ölelkezőn, 

Lassú tánc lejtő langy őszelővel 

Csikorgó törzsük önfeledőn. 


Ím táncra kélt a két vénhedt fűzfa 

Lombkoronájuk már nem ékesít, 

Vissza tekintnek százados múltra 

Törzsük már lassan csak szétesik. 


De csók összeforrva csak még egy táncig 

Felcsikordul a búcsúcsók, 

Tar koronájukon messziről látszik, 

Hogy még egy életre, már nem valók. 


De azért mégis gúzsba fonódva 

Összekarolva lejtenek, 

Gyökerüktől el nem szakadva 

Kiszáradáskor is együtt maradva, 

Bámulják őket a fellegek.