Erdei blogja
IrodalomErdei 2019. augusztus 12. 11:42
Weöres Sándor/ Utolsó tánc (2 vers)
Bartalis Éva
Weöres SándorDermedten ülök egy pad szögletébenkörülvesz dermedt némaság,Kinek fogantam meg ötletében,hogy végsorom legyen a mélaság?
Itt voltam én is közöttetekirkákon hagytam életem,mely olykor volt boldog., boldogtalan,Verseim nyomán, a végtelen!
Miért nem elég az élő múltam,amiért küzdöttem szüntelen?Amikor pennám után nyúltam,hogy életem legyen végtelen-
Nem akartok ti semmi rosszatszándékotokat értem én,Látni akartok mindörökreegy elhagyott pad peremén.
Nem ül le már énhozzám senki,ülhetek bármily délcegen,ha mégis eltalálsz mellettem menni,Érintse lelked a szellemem!
Én itt várok rátok, e- pad szegletében,hogy újra visszajöjjetek,Weöres Sándor szellemében,tisztuljon meg a lelketek!
Ne hagyjátok el szobrainkatszánjatok ránk egy kis időt,Gondoljatok a múltjainkra,mely épített nektek egy szebb jövőt!
----------------------------------Bartalis ÉvaUtolsó tánc
Csók összeforrva roppanó törzzsel Kusza ágaik ölelkezőn, Lassú tánc lejtő langy őszelővel Csikorgó törzsük önfeledőn.
Ím táncra kélt a két vénhedt fűzfa Lombkoronájuk már nem ékesít, Vissza tekintnek százados múltra Törzsük már lassan csak szétesik.
De csók összeforrva csak még egy táncig Felcsikordul a búcsúcsók, Tar koronájukon messziről látszik, Hogy még egy életre, már nem valók.
De azért mégis gúzsba fonódva Összekarolva lejtenek, Gyökerüktől el nem szakadva Kiszáradáskor is együtt maradva, Bámulják őket a fellegek.