Tóth Encsike blogja

Encsike15•  2019. március 28. 09:08

Tavaszi vers

 

Tavasz

Gyönyörű szép tavasz ó jő,

Virágokkal teli szellő.

Illatuk felébreszti az avart,

Szírmaik színei öszekavart.

Pillangók messze, messze szállnak,

Szárnyaik sok színben pompáznak.

A meleg gyerekeket hív a rétre,

Virágokat gyűjtenek új pecsétre.

Feléled az erdő népe,

Feléled az új zenéje.

A patakban friss hűs víz csordogál,

Érzem bennem is így átfolydogál.

Erővel tölt meg engem s a levegőt,

A nap megvilágítja a legelőt.

Gyere hát ó szép tavasz,

Hogy ne lehessen panasz.

Hozd el nekünk szép színeid,

Hadd ragyogjanak fényeid.

                   /Tóth Enikő/

Szólj hozzá!
Encsike15•  2019. március 14. 09:19

Az utazó

 

"Fák suhannak elmelettem,

Az ég felettem végtelen.

Én csak bámulom az összefolyó tájat..

Vajon az ő gondolata merre járhat?

Figyelem a sok régi házat,

Már évek óta romokban állnak.

Hallgatom a zajt, amit a gyorsaság okoz,

És közben a szívem is ilyen gyorsan dobog,

Egyre csak gyorsít érzem nincs megállás,

Tudom, hogy most már innen nincs kiszállás

Az idő lelassul,

A tér is elvakul.

Megszűnik s távolságod,

Eltűnik a bátorságom.

S a saját világomból visszatérek a jelenbe,

Csak most veszem észre, hogy mennyi zűr van a fejembe.

Már téged nézlek, de te csak az utat figyeled,

És mégis érzem, hogy minden pillanat jó veled.

Minden pillanat jó veled,

Jó veled, minden jó veled.

Az idő lelassul,

A tér is elvakul.

Megszűnik a távolságod,

Eltűnik a bátorságom.

Veled végtelenné válik a tér s az idő,

Veled végtelenné válik ez az útvesztő.

Bárhová mész én veled tartok,

Ha letörnél én veled tartok.

Az idő lelassul,

És minden elvakul.

A köztünk lévő távolság megszűnik,

És a bátorságunk megerősödik."


Szólj hozzá!
Encsike15•  2019. március 13. 09:29

A hinta

 

A hinta


"Közeli hintán, ül egy kisleány,

Minket figyel és énekel talán.

Ahogy nézem mimtha magamat látnám,

Ahogy ülök ugyanazon a hintán.

Kezdek visszatérni a gyerekkorom felé.

Az ismerős pillanathoz nincs ami felér.

Bármit megadnék, hogy újra ott legyek.

És tovább írjam a régi dalszöveget.

Szállok már magasra fel,

Hova hintám repít el.

Figyelem a madarakat,

Ahogyan a szárnyaikkal

Én is lassan repülök fel.

Innen messze el, messze el.”

1 hozzászólás