Isten lánya

Vers
Emperatriz•  2022. augusztus 7. 22:03

Faludy Gyurkának

   Faludy Gyurkának

Utókor

"Mert nincs más parancsoló itten, semmiféle felsőbbrendűség nincsen, csak az ember lelkiismereteʼʼ - mondtad fájón, mert nincs ki lantodat tovább pengetné. Hovatovább pedig te éhhalál szélén is serényen pengetted mindenfelé; talán mert az volt néked a földi jó, s a becs - amit vak is látott -, melyet ép fül nem hallhatott  s soha, de soha nem hallott meg.

François Villon vagy te, vagy dörgő ég, mely betakarja a fejemet, ha felveszem lyukas kalapom. Nem hullik be esőcsepp se itt, se az ablakon... pedig te a föld gyökerében is csörgedezel, akár a patak egy forró, nyári napon.Dallamod zúgó vize tétován enyhít-mikor ordítok - szikár parazsamon.Megvert az élet, de nem nyírt ki e kor s ezt tudják egyszer, de nem utolszor.


Mennyit szenvedtél némán a rónán, fázva, éhezve s mégis oly kitartóan szólt lantod, mégis annyi mindent kibírtál, mert a szíved mélyén tudtad: nem lesz kinek írnod. De te mégis zengted ódák százait s azt is tudtad, hogy rímeid idegen földön becsültebbek, mint itt, ezen a kopár múlandón. Ennek dacára is alkottál buzgón; hallak téged...hallom dadogó hangod ajkadból.


Üldöztek, vádoltak, vertek, éheztettek, s hitték hogy majd véged lesz, pedig neked telve volt kosarad mindvégig;nem volt kályhád, de léted melegsége körbevett és máig körbevesz napestig. Nem vagy te gazdag, nem vagy te szegény Villon. Vagy te győztes Izrael, s bukott Babilon. Nem vagy senki eme bús hazában, vagy te dallam a halk,ámde zajos kottában.

Megannyi szenvedésedben katona voltál, kinek nem kell pajzs, hogy túlélje a pokol víg napjait;temagad építettél kastélyt a sziklákból, melyeket rádzúdítottak s te építetted ujjá romjaid. Nem kellett neked kard, mellyel szétvágod a testeket. Kellett neked lant, amellyel ha jól bánsz: leszel te elixír - és ha netán-tán isznak belőled -, úgy gyógyítod majd a beteget.


Nem ismernek sokan, mert ki vallja, hogy ismer: letagad;nem törődnek veled, nem issza senki szavadat. Issza majd mindenki, ha aszály toppan be földrengés mellett, pedig nem lesz könyv, se vers, se többé nemzet. Lesz majd pusztulás, éhség teli kosara, lesz hét év nyomorúság, lesz fogcsikorgatás s válasz nem lesz semmire: a miértre, a hogyanra.


Paks,2022.augusztus 7.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom