2026
Ma gyertyák fényénél csendben állok,
Emlékük közt álmodozva járok.
Nagyapám hangja, halk nevetése,
szívem mélyén halkan visszhangzik, ébresztése.
Nagymamám keze, oly meleg és gyöngéd,
minden ölelése egy csendes menedék.
Szívében dalok, régi mesék,
gyertyafényben újra együtt élhet még.
Apám, erős, mindig támasz volt nekem,
szavai máig vezetik léptemet.
Útmutatása ma is élő fény,
csillagként mutatja, merre menjek én.
Nagynénéim szavaiból szőtték az esték,
mindig mosollyal, szeretetbe festvék.
Együtt táncoltunk, nevetett a szél,
az emlékük velem, amíg csak élni kél.
A gyertyák lángja most őket idézi,
a múltat, amit a szívem mélyén őrzik.
Nem múltak el, hisz bennem élnek,
emlékeimben újra felidéznek.
Legyen áldott a csend, a halk szívverés,
s e halk ragyogás a végtelenben ég.
Ma, Halottak Napján némán imádkozom,
minden gyertyafénnyel hozzájuk szól a szavam.
Szerkesztő: zsu335
Figyelők: 0