Emlékezés

Emlékezés

Van egy kép, amely nem beszél, mégis ezernyi történetet mesél.

Mosolyok, amelyek nem fakultak el, csak csenddé lettek az évekkel.

Egy asztal körül együtt a család, minden tekintet egy-egy világ.

 Ki reményt hordott, ki bölcs szavakat, ki csendben őrizte a hétköznapokat.

A falak talán már mások régen, de ők még mindig ott élnek a képen. Nem kérnek semmit, nem sietnek tovább, csak vigyáznak ránk egy régi pillanaton át.

Az idő elvitte a nevetéseket messzire, de nem tudta elvenni a szeretet helyét a szívbe.

 Mert akit egyszer igazán szerettünk, velünk marad, minden emlékben, minden mozdulatban, minden kimondott szó alatt.

Ha nézem ezt a régi fényképet, nem a múltat látom csupán. Hanem azt a gyökeret, amelyből én is kinőttem, és amely ma is megtart csendesen.

Köszönöm nektek a szeretetet, a példát, az összetartozást.

Mert amíg emlékezünk, addig egyetlen családi fénykép sem öregszik meg. Csak egyre értékesebb lesz.

A szeretet az emlékekkel él tovább.