Emese66 blogja

Emese66•  2017. március 19. 20:50

VIRÁG SZÜLETIK

Egy ablak alatti csoda

pattan ki a földből ma,

újul a ruhája mára,

lelkét az eső átjárja,

melengeti Nap bozontját,

nevelgeti kicsiny szirmát,

burokból kiszökken,

enyészetból kizökken,

szárat hajt, szirmot bontogat,

nézi a sovány lombokat,

édesen csalja a ligetet,

simogatja őt a kikelet.



Emese66•  2017. március 19. 20:49

SZONETT A VÁGYRÓL

A vágyaim alattam fekszenek,

szívütemre dobbannak érzések.

Ha éjjel jössz, csak halkan simogass,

nehogy megégjenek az érzékek.


Reggel, ha virrad, s vágyaim felveszem,

Ezüstszínű mosolyom felteszem.

Indulok harcba, nappali hadba,

magammal vívom a küzdelmemet. 


Este, ha újra fekszem az ágyra,

vágyaim magam alá temetem,

ébred a szívem, érints meg kérlek,


én várlak téged minden éjszaka.

Nézem a Holdat, szemedben szerelem,

így alszik el esténként a lélek. 




Emese66•  2017. március 19. 20:48

VALLOMÁS A HEGYTETŐN

Égi takaróval takarom a lelkem.

Hegytetőkön, lábam alá, ahogy megyek,

a hegy összeaszott, vén füve ragadt.

Fáknak lombkoronáján édeni madárdal,

füttyög a rigó, fülemüle hangjával

van teli a lét, itt a világ végén.

Érik édes illat a levegőben,

s úgy megyek előre, szebben, s erősen,

ahogyan az eső pereg vállamra éppen, 

itt, a kerekerdő nagy közepében. 


Takaróm lecsúszott, kilátszik vállam selyme.

A parázs, ami itt gyűlt a vadonban össze

tüzével lágyan simogat, s zavaromban,

elpirulok azon nyomban... összezavarodtam.

Mennyi mennyei szépség száll fel - s alá!

Mennyi végtelenül sokszínű, fénylő tinták!

Ezt a csodát, ki rajzolta ide? S ki az,

aki megad itt nekem minden vigaszt

e tündéri világgal, melyet sehol már

nem láthatok, csak itt egy borsodi hegy ormán!


Egy egyedüli, sehol nem látható bálvány,

amit ad, s szívembe vési bele a látványt.

S úgy szítja bennem a tüzet szemembe ivódva,

mintha soha ki sem aludna, mintha el nem múlna.


Itt érzem: van hazám, s idetartozom igazán,

és ideköt a múlt, a jelen, és jövőm is talán.

Emese66•  2017. március 19. 20:46

KIS ÉJI ZENE

Szomorú a vers, amit írok,

szomorú a könny, amit sírok,

szomorú a szívem, mert nincsen itt létem,

szomorúság lep el a szívem csöndjében.


Szomorú a dal, amit dalolok,

szomorú a kotta, amit megírok,

szomorúan énekli el valaki,

a szívemet ezután majd csend lepi. 


Szomorú az éj, hogyha nem vagy,

szomorú a szív, hogyha itt hagysz.

Szomorúan fogadom, soha vissza nem adom

szívedet. Nálam jobb helyen van, itt dobog. 





Emese66•  2017. március 19. 20:45

VÁRNI VALAKIRE

Várni valakire minden éjjelen,

valakire, aki nem jön el sosem,

valakire, akiért szívünk dobog,

s akiért meghalnék, ha kell, 

de csak álmodozok... 


Várni valakire lázas éjszakán,

sírni valakiért, kiért a szívünk fáj,

könnyeket törölni, és integetni,

szerelmes szavakat üzenni, hinni,

s mindent véghez vinni.  


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom