Emese66 blogja

Emese66•  2017. március 19. 20:56

Az Isten egyszer

Az Isten egyszer nagyot gondolt,

szeretettel csak lebámult 

csodás képre, fűre, fára,

erre a meseszép világra,


Itt az ember, adjunk neki,

ajándékot, mely elveszi,

minden gondját, búbánatát,

mesebeli szívek baját.


Egy fiam van, nektek adom,

szíveteket aranyozom,

díszítem azt alázattal,

gyönge lelke halálával.


Szólt az Isten: belenéztél,

önmagadban, mit tetéztél?

Mi a bűnöd, mi a hibád?

Tisztaságban, hogyis bírnád?


Ha a Fiam által tisztulsz,

soha bizony el nem pusztulsz,

de ha másban leled kedved, 

fényhegyeim mind elveszted.


És az ember, mit válaszolt?

Fiad vére, kihez is szólt?

Nekem nem kell, mindenem van!

Nem kell nekem a te fiad!


Mondta Isten: majd megbánod,

hogyha élted lesz halálod.

Mert a mennyben az maradhat, 

akit Fiam megváltoztat.


Kinek hófehér ruhája, 

Jézus vérével itatva,

jókedvvel és derűs szívvel,

koronázva megtéréssel. 


Így az ember szabadon,

eldöntheti egy napon,

jónak, rossznak szolgálója, 

vagy Jézusnak hű munkása


lenne - e, mert teheti, 

az ítélet majd eldönti. 


Emese66•  2017. március 19. 20:55

MINDEN

magamban hordom a mindenséget

magamban hordok minden átkot,

magamban viszem az istenséget,

és az emberiségben álnokságot,


magamban tartom a kedvességet,

és magamban a bosszúságot,

a fénnyel átitatott nedvességet,

szárazon a homokot, a hosszúságot,


a rövid távon megtett utakat, 

a bőséget és a viharokat,

a világ nagyjait, és gazdag urakat,

a szegénységet, és a kiaszottat,


magamban tartom a szenvedést,

és magamban a félelmeket,

minden nehéz, fájó ébredést, 

és a rajtam csattant sérelmeket,


magamban tartok mindent, ami szép

és mindazt is, ami neked csak titok,

de számomra ez minden, mert én így is

minden talányt, és titkot felnyitok. 




Emese66•  2017. március 19. 20:55

INDIÁN ZENE

hallik zene

a mennyei

szívem dobog 

könnyei

ontják a lét 

hangjait


érzi a ritmust

táncol a pán

eléri lelkem

ezen éjszakán

felemel

leejt

újra feldob

hord a szél

fenséges

dallamot


magasan szállok

felhők fölé

repes a szívem

arrafelé

úgy zajong 

keblemben

úgy dalol

hogy létem 

a létednek

udvarol



fák között

fák felett

száll melódia

indián zene

varázsos muzsika




Emese66•  2017. március 19. 20:52

REZGŐ NYÁRFÁK ALATT

Rezgó nyárfák alatt szél szalad, 

űz kék eget, és  sok kis madarat,

messzire űzi bánatod egét, 

s elhordja mindezt a kéklő ég.


Szanaszét futnak romlott utak.

Kiszáradt szív, mint bennem a kutak,

melyek a szívemben törtek szét,

elárulva összes, titkos vétkét.


Bárányfelhők úsznak, sietnek,

lélekfájások bennem ébrednek.

Fújja, csak fújja, mit rég vesztettél

rezgó nyárfák alatt a nyári szél.

Emese66•  2017. március 19. 20:51

A KÖNNY

A könny, mint a zápor, 

csak úgy hullik a fákról,

csak csitul a testben,

csak vérzik a szívben.

úgy folyik a cseppje,

úgy ömlik a szívre,

ahogy ömlik a lelkem

legeslegmélyére.


A könny, mint egy folyam,

csak árad a tóban,

úgy zuhog az árja,

hogy mindenki látja,

mindenki siratja,

bánatom kiadja,

ha sajog a testem,

szétömlik a csendben.


Megállítani azt

senki nem tudja,

felemelt lelkemben,

szívemet átfutja,

égben járok most,

halk sóhajok közt,

az égi vizekben

szívem megfürösztöm.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom