Emese66 blogja

Szerelem
Emese66•  2017. március 19. 20:45

SUTTOGÓ

Suttogom selymét a szívnek,

suttogva susogom neked,

sóhajtásom felér az égig,

és sarjadó szavam keresed.


Égre fel suhanva úgy száll,

mint süvítő, sipákoló madár,

elhiszed végre, bármit is szólok,

suhanva, jajongva visszajár


az én elnyűtt, elkopott szívem,

de aztán saját szívedhez viszed.

Suttogva súgom, susogva mondom,

hogy fájón, sajogva szeretlek. 



Emese66•  2017. március 19. 20:43

ÁLMODTAM

Kutattalak az ég színén, 

kerestelek a föld mélyén,

sok álmatlan éjjen át,

sírtam a szíved után. 


Elképzeltem, milyen lesz,

ha megtalállak, enyém lesz,

csókod éget majd talán,

vagy elhamvad arcodon szám.


Álmodtam álmomban,

karomban tartottam,

álomból ébredést lett,

szerelemből tévedésem. 


Emese66•  2017. március 19. 20:34

ELFÚJOM AZ EMLÉKEDET (Szonett a múlthoz)

Egy kószáló szellő járt ma erre,

szívemre rakta a lehullott ágakat.

Aggodalmaidat, s a gátakat,

elrejtette bennem félve, lesve.


Bolyongott lelkemben szakadatlan,

keringett egész nap, és éjjelen.

Meg akarta tisztíttatni énvelem

emlékem emlékedtől akaratlan. 


Egy kószáló, parányi szellőcske,

éppen arra járt, és belém fészkelt. 

Bíborszínű fuvallat, szelecske,


barangolt lelkem mélyén, s átvészelt

minden űzést, s mint kardos menyecske

elfújom emlékedet, merészen. 








Emese66•  2017. március 16. 21:40

Felszáll a füst

Csillagok ébredtek fel az égen,
sohanemlátott fény, ami kigyúlt,
hitvány emberségem mértem
mindenhez, mihez a szívem lapult.

Elúszik a Nap, s a Hold közelget,
fényévre rá egy üstökös lohol,
én meg állok itt lent a Földön, és
csodálkozom azon, ahogyan változol.

Egyszerű szív a tiéd, nem vár hálát.
Ha ad, ad mindenkinek, nem válogat,
csillagutakon egyszer nekem is adott,
valamikor nagyon, de nagyon sokat.

Adta a reményt és a hitet,
s a magamban szóló őszinte szót.
S adott annyi szeretetet, ami 
akkor levette rólam a béklyót.

Ma este a Földön tűz ég majd,
bizony, bennem gyullad ki a láng,
és elsodorja a tavaszi szél
hozzád szívemnek hálás sóhaját.

A füst felszáll, mint hálaáldozat,
szédelegve imbolyog a te szíved felé,
s elmondja neked mindazt a szépet,
mit szavakkal elmondani én nem tudnék.

Emese66•  2017. március 16. 15:52

A kertben


A kertben ülök, és nézem a világot.

Hulló falevelek járnak  könnyű táncot.

Könnyeim potyognak, a szívem kárhozott,

Gyünygyházfényű éjjelre nem jönnek nappalok.


Lassan dér lepi be a nedves kispadot,

Szívbéli kacagást régóta nem hallott.

Szememet lehunyom, úgy nézek a kertre.

Jön a tél és én is vágyom már a csendre.


Ám ma a kiskertben, az élet zajában,

Fáradtan bámulva szürke fényruhában,

Arra várok riadtan, és elmeredve, 

múljon el az ősz és legyen hideg este.


Emlékeid elő sohase jöjjenek,

Elcsitulva bennem, sietve szökjenek.

levelek hulljanak, szívek záruljanak,

Kristálytiszta lelkek jövőbe szálljanak.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom