Emese66 blogja

Gyász
Emese66•  2017. március 20. 17:46

Meghalt

Félig nyitott szemén át,
a világot láttam.
Félig nyitott szívén át,
mindent megbántam.


Felölelt lelkével a mindenség,
fuldokló lélegzet, zörgő szív  hirdették
az elmúlást, 
a semmit,
s ahogy a keze felnyit
megbocsájtást és életet:
még utolsót lélegzett. 






Emese66•  2017. március 19. 20:13

MA MÉG ÉLŐ

Ma még élő, holnap halott. 

Annyi az ember, mint a fű.

Lankad, szárad, s elhervadott.


Gondolatok a semmiben,

szívét tárta szívek felé,  

csalódott is mindenkiben.


Már nem siet, már nem lohol.

Egy rideg urnába zárva

alussza álmát valahol.

Emese66•  2017. március 19. 17:36

BÚCSÚ APÁMTÓL

Micsoda mély redőket vés az arcra az élet,

ez a nagy kényúr.

Micsoda utakat váj magunkba, s nincs menekvés, 

mindenkit megfúr.

Micsoda fájdalmak, mikor a lélek távozik,

s utolsó lehelletét is könnyek között adja,

megsárgult bőrön, mint viasz, 

a halál ül vicsorogva. 

           -------------

Mi van az ember mögött az élet végén?

Mi az, amit a megfáradt szív bezár?

Mi lehet, amit egykor hittel gondoltál,

s amit nekünk még adni akartál?


Micsoda a szív, ami bírja a gyötrelmeket?

És kicsoda szabadít, mikor összerogysz?

És ki veszi le válladról a küzdelmeket,

mikor remény csüggeszt, s te egyre fogysz?

             --------------


Apa: csak egyetlen szót akartam mondani!

S amit "akkor" mondtam, hallottad-e vajon?

Az utolsó szó jogán én fellebbezek,

s kivenném testedből minden bajod.


Remélem hallottad és megértetted jól,

mert a gyermekeid mondták e bölcsességet,

hogy bár, az élet nélküled megy tovább,

de nem száll feledésbe az emléked. 


Beszélünk rólad majd sokat, 

s felidézzük a régmúlt dolgokat,

és mit ágyadnál állva nem sikerült úgy kimondani: 

Apa! nagyon fogsz nekünk hiányozni!




Emese66•  2017. március 19. 17:34

TAVASZ, HA JÖNNE

Virágba kéne, hogy boruljanak a fák.

Rügyet bontson a rét, a mező.

Szirmait bontaná a tulipán,

és zöldellne fent a hegytető.


Kéket és sárgát viríthatna

minden virág és boglyas bokor,

hozhatna pirosat is, szépet,

de csak a szív szakad, s kattog a motor.


Kéne mára sok színes liliom,

a hófehér csúcsokról olvadjon a hó.

Fákról hangzana vidám madárdal,

s jönne a tavasz, a nagy bohó.


Ámde a csúcsokat még mindig hó lepi,

és a havasok fehéren fénylenek,

szívem bánattal van megint teli,

s nem kísérik az utam fényjelek.


A szirmok már sosem bomlanak,

nem hoznak rügyeket a fák,

és a bokrok nem öltöznek szépen fel,

senki nem vesz tavaszi ruhát.


Tavasz, ha eljön, a föld hideg marad,

kit temetnek, annak sosincs kikelet.

Elrejti hant örökre a sírokat,

s szembesülsz azzal, hogy ez a végzeted.


Tavasz, ha jönne, minden örülne,

szív nem szakad meg többé sosem.

Emlékek porából vigaszt nyerünk,

és elfújja szél a könnyeket. 






Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom