Emese66 blogja

Életmód
Emese66•  2017. március 19. 20:33

MÁGLYA

Csak a fájás múlik,

az emlék marad.

Szárnyán a jövő,

hoz aranyat.

Ezüst a fáklya,

gyullad a máglya,

alattam ég 

bár, túlélném!


Emese66•  2017. március 19. 20:31

JELEK

Bármerre is lépek, mindenhol jeleket látok. 

Életnagyságú, csodás jelzéseket...

Előre elkészítették a múltunk hősei, 

hogy a jövő nemzedékei meglássák őket.


A jelek eléggé feltűnőek. Hivalkodóak. 

De a ma embere nem látja, mert bűnös,

hogy vérének vér az ára, ám lelkét, ha néha

kitárja, megnézhetné önmagát, mily zűrös.


Látni kellene! De hogyan? Miként?

Milyen rendszer szerint éljünk, és kiért? 

Van-e értelme mindannak, ami miatt

naponta felkelünk, s feláldozzuk az álmokat?


Vagy tudunk mi is jeleket hagyni 

itt, a Föld végtelennek tűnő terén?

Vagy elgáncsolnak minket is, ha éppen

igyekszünk mást tenni a semmi peremén?


Naponta dönteni kell. Mi az, amiért 

élni akarsz? S lesznek-e jelek körülötted, 

és utánad, vagy a halál mindent eltakar?

Lesz - e majd olyan, aki meglátja azt,

amit magad mögött nagy bőszen hagytál? 

Vagy elfelejtik emlékedet, 

s azt is, amit itt lent eddig adtál? 

Emese66•  2017. március 19. 20:26

ÁRNYÉKBÓL SZŐNI FÉNYT

Árnyékból szőni fényt,és üveggyöngyöket,

összeszedegetni a fekete göröngyöket,

bezárni a csendet, és minden hangot,

fátyollal borítani a merengő  világot.

Árnyékból szőni fényt és elaludni,

egy üres szobában szépen elszunnyadni,

aludni békességben, és holdsütésben,

majd elnyugodni az Isten lágy ölében. 


Emese66•  2017. március 19. 20:25

SZERETNÉK

Szabadulni szeretnék.

Magamtól nem tudok.

Bölcsességet szeretnék.

Magamból nem kapok.

Szeretnék fényt adni,

de csak piciny gyertya vagyok.

Szeretnék gyógyítani,

sajnos én is beteg vagyok.

Adnék gazdagságot,

de kezem teljesen üres.

Adnék méltóságot,

de alázkodni sem merek.


Szeretném megmutatni 

az én királyomat.

Szeretném mind letenni 

a rémálmokat.

Szeretnék táncolni 

a Hold udvarán,

szeretnék úgy szeretni, 

mint soha senki más.

Szeretném szétszórni 

a színes érzéseket,

s megmutatni mindekinek,

hogy Ő minket, 

mily nagyon szeret. 





Emese66•  2017. március 19. 20:24

ALUDNI KÉNE, DE NEM TUDOK

Aludni kéne. 

De nem tudok.

Csak meresztem szemem a plafonra. 

Jár az agy, és a gondolat

messze visz, ám én csak várok a válaszokra..


Valahol fényévre innen,

lakik egy hatalmas Nagyúr,

aki igazgatja a Mindenséget,

s talán engem is valahol. 

Bennem próbálja megtenni 

az összes jót, mi szívem megérinti,

és az  Ő szívéból fakadva 

lelkem mélyét erősen melegíti.

Szeretné azt, hogy én is 

majdan a Menny polgára legyek,

de ehhez bizony, tanulni kell, 

ennél sokkal többet emberek. 

S elhatározni, hogy a lényünk 

az Istennek adjuk át,

és felajánlani, mint áldozatot,

a szívünk hű kosarát. 

S felajánlani hittel

utunkat, lépéseinket,

s látni azt, hogy Ő tisztel,

s megadja a jó perceinket.


Úgy járok-kelek itt a hideg szobában, vakon,

s úgy fáj a szívem is, olyan nagyon - nagyon,

és gondolkodom, 

és magamban az vagyok, 

aki most térden állva is felismeri, 

hogy vagyok én is még Valakinek valaki.

Az én sürgető szavamra Ő,

megállítja az időperceket,

és dobbanó szívem zajára 

elvégzi bennem a szeretetet. 

Lelkének leheletét visszavonni 

nem akarja, 

csak kivonná belőlem a szemetet.


Aludni kéne, 

de nem tudok.

Meresztem szemem a plafonra,

és a könnyű álombéli tájon,

a térdemen várok a válaszokra. 






Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom