Emese66 blogja

Barátság
Emese66•  2017. március 16. 21:40

Felszáll a füst

Csillagok ébredtek fel az égen,
sohanemlátott fény, ami kigyúlt,
hitvány emberségem mértem
mindenhez, mihez a szívem lapult.

Elúszik a Nap, s a Hold közelget,
fényévre rá egy üstökös lohol,
én meg állok itt lent a Földön, és
csodálkozom azon, ahogyan változol.

Egyszerű szív a tiéd, nem vár hálát.
Ha ad, ad mindenkinek, nem válogat,
csillagutakon egyszer nekem is adott,
valamikor nagyon, de nagyon sokat.

Adta a reményt és a hitet,
s a magamban szóló őszinte szót.
S adott annyi szeretetet, ami 
akkor levette rólam a béklyót.

Ma este a Földön tűz ég majd,
bizony, bennem gyullad ki a láng,
és elsodorja a tavaszi szél
hozzád szívemnek hálás sóhaját.

A füst felszáll, mint hálaáldozat,
szédelegve imbolyog a te szíved felé,
s elmondja neked mindazt a szépet,
mit szavakkal elmondani én nem tudnék.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom