Emese66 blogja
Sírsz
Sírsz, mert a lelked mélyén jól tudod,
hogy szívünk soha együtt nem futott,hisz nem értelek. és te sem engem,
szerettelek, de csak árnyképedet.
Sírsz, mert a te szíved most úgy hiszi,
hogy velem, holott soha nem viszi
az élet a boldogságot nekem,
s így nem maradok tiszta, bűntelen.
Sírsz, jóllehet régóta nem szeretsz,
tartozni kellett, de már elmehetsz,
a te utad nem itt, nem velem van.
Most menj tőlem! A jövő úttalan.
Szívem csüggedt, veled nem változom.
Életünknek vége, nem próbálkozom,
eddig tartott az óriás szerelem,
tovább nem keresem, elfeledem.
Sírsz, mert a szíved mélyén jól tudod,
hogy jobb, ha együtt mondjuk ki: titok,
minden, ami köztünk volt, és feldúlt.
Mert ennyi volt, mindez - elmúlt!
Éjszemű társam
Éjszemű hajnal
áraszt el engem
fénnyel
kénnyel
szeretetével.
Éjszemű lénye
bennem beszélve
ébreszt
éleszt
szerelmével.
Éjszemű társam
ragyogó árban
szívem
hímem
a hajnali fényem.
Éjszemét mindig
csak rám mereszti
bennem
csendben
szívem útrakészen.
Hajnalodik
Hajnalodik
álom suhan messzi vidékekreébred Napszínaranynekem éj jön a kikeletreMeghalt
Félig nyitott szemén át,
a világot láttam.
Félig nyitott szívén át,
mindent megbántam.
Felölelt lelkével a mindenség,
fuldokló lélegzet, zörgő szív hirdették
az elmúlást,
a semmit,
s ahogy a keze felnyit
megbocsájtást és életet:
még utolsót lélegzett.
Két kis madár
Két kis madár szállt reggelre
csivitelve egy farönkre.Úgy repültek ők össze,mintha szomszédok lennének,de most már örökre. Helló, helló! - szólnak,merre jártál? - bókolnak.Jártam erre, jártam arra,ugrándoztam sok nagy fára,csőröm kopott kurtára.Mert annyit csiviteltem,és mindenhol lecsücsültem,néztem fent a kék eget,jöttem, ahogy jöhettem,szép világot követtem.
Olyan nagy lett, olyan széles,és itt minden ünnepélyes,jó, hogy te is itt vagy már,így nem leszek vándormadár,leülhetek melléd akár.
Csiripelnek, zsivatolnak,égi harcot szimatolnak.Gyere szomszéd, siess nagyon,itt a zápor a nyakadon,két kis szárnyad megragadom.
Berepülnek farönk alá,elbújnak a vihar elől.S mikor kisüt a Nap szépen,újra ugrándoznak kérem.S vígan élnek így békében.
Náluk a sok beszédnekhiába sok az alja,megértik egymást a zsivajban,összebújnak zivatarban,nem figyelnek nagy ricsajban
csak egymásra, s együtt élikmeg a mesebelit, s elhagyni egymást nem fogják soha sem,hisz ők a nagy csicsergésbenegymásra találtak az életben.