Emese66 blogja

Emese66•  2017. július 5. 17:03

Sírsz

Sírsz, mert a lelked mélyén jól tudod,

hogy szívünk soha együtt nem futott,

 

hisz nem értelek. és te sem engem,

 

szerettelek, de csak árnyképedet.

 


 

Sírsz, mert a te szíved most úgy hiszi,

 

hogy velem, holott soha nem viszi

 

az élet a boldogságot nekem,

 

s így nem maradok tiszta, bűntelen.

 


 

Sírsz, jóllehet régóta nem szeretsz,

 

tartozni kellett, de már elmehetsz,

 

a te utad nem itt, nem velem van.

 

Most menj tőlem!  A jövő úttalan. 

 


 

Szívem csüggedt, veled nem változom.

 

Életünknek vége, nem próbálkozom,

 

eddig tartott az óriás szerelem,

 

tovább nem keresem, elfeledem.

 


 

Sírsz, mert a szíved mélyén jól tudod,

 

hogy jobb, ha együtt mondjuk ki: titok,

 

minden, ami köztünk volt, és feldúlt.

 

Mert ennyi volt, mindez - elmúlt!

Emese66•  2017. március 20. 20:08

Éjszemű társam

Éjszemű hajnal 
áraszt el engem
fénnyel
kénnyel
szeretetével.


Éjszemű lénye
bennem beszélve
ébreszt 
éleszt
szerelmével.


Éjszemű társam
ragyogó árban
szívem
hímem
a hajnali fényem.


Éjszemét mindig
csak rám mereszti
bennem
csendben
szívem útrakészen.

Emese66•  2017. március 20. 17:47

Hajnalodik

Hajnalodik

álom suhan messzi vidékekre

ébred Nap

színarany

nekem éj jön a kikeletre

Emese66•  2017. március 20. 17:46

Meghalt

Félig nyitott szemén át,
a világot láttam.
Félig nyitott szívén át,
mindent megbántam.


Felölelt lelkével a mindenség,
fuldokló lélegzet, zörgő szív  hirdették
az elmúlást, 
a semmit,
s ahogy a keze felnyit
megbocsájtást és életet:
még utolsót lélegzett. 






Emese66•  2017. március 19. 20:57

Két kis madár

Két kis madár szállt reggelre

csivitelve egy farönkre.

Úgy repültek ők össze,

mintha szomszédok lennének,

de most már örökre.

 

Helló, helló! - szólnak,

merre jártál? - bókolnak.

Jártam erre, jártam arra,

ugrándoztam sok nagy fára,

csőröm kopott kurtára.


Mert annyit csiviteltem,

és mindenhol lecsücsültem,

néztem fent a kék eget,

jöttem, ahogy jöhettem,

szép világot követtem.


Olyan nagy lett, olyan széles,

és itt minden ünnepélyes,

jó, hogy te is itt vagy már,

így nem leszek vándormadár,

leülhetek melléd akár.


Csiripelnek, zsivatolnak,

égi harcot szimatolnak.

Gyere szomszéd, siess nagyon,

itt a zápor a nyakadon,

két kis szárnyad megragadom.


Berepülnek farönk alá,

elbújnak a vihar elől.

S mikor kisüt a Nap szépen,

újra ugrándoznak kérem.

S vígan élnek így békében.


Náluk a sok beszédnek

hiába sok az alja,

megértik egymást a zsivajban,

összebújnak zivatarban,

nem figyelnek nagy ricsajban


csak egymásra, s együtt élik

meg a mesebelit, s elhagyni 

egymást nem fogják soha sem,

hisz ők a nagy csicsergésben

egymásra találtak az életben. 




Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom