Emese66 blogja

Sírsz, mert a lelked mélyén jól tudod,

hogy szívünk soha együtt nem futott,

 

hisz nem értelek. és te sem engem,

 

szerettelek, de csak árnyképedet.

 

 

Sírsz, mert a te szíved most úgy hiszi,

 

hogy velem, holott soha nem viszi

 

az élet a boldogságot nekem,

 

s így nem maradok tiszta, bűntelen.

 

 

Sírsz, jóllehet régóta nem szeretsz,

 

tartozni kellett, de már elmehetsz,

 

a te utad nem itt, nem velem van.

 

Most menj tőlem!  A jövő úttalan. 

 

 

Szívem csüggedt, veled nem változom.

 

Életünknek vége, nem próbálkozom,

 

eddig tartott az óriás szerelem,

 

tovább nem keresem, elfeledem.

 

 

Sírsz, mert a szíved mélyén jól tudod,

 

hogy jobb, ha együtt mondjuk ki: titok,

 

minden, ami köztünk volt, és feldúlt.

 

Mert ennyi volt, mindez - elmúlt!

Hajnalodik

álom suhan messzi vidékekre

ébred Nap

színarany

nekem éj jön a kikeletre

Két kis madár szállt reggelre

csivitelve egy farönkre.

Úgy repültek ők össze,

mintha szomszédok lennének,

de most már örökre.

 

Helló, helló! - szólnak,

merre jártál? - bókolnak.

Jártam erre, jártam arra,

ugrándoztam sok nagy fára,

csőröm kopott kurtára.

Mert annyit csiviteltem,

és mindenhol lecsücsültem,

néztem fent a kék eget,

jöttem, ahogy jöhettem,

szép világot követtem.

Olyan nagy lett, olyan széles,

és itt minden ünnepélyes,

jó, hogy te is itt vagy már,

így nem leszek vándormadár,

leülhetek melléd akár.

Csiripelnek, zsivatolnak,

égi harcot szimatolnak.

Gyere szomszéd, siess nagyon,

itt a zápor a nyakadon,

két kis szárnyad megragadom.

Berepülnek farönk alá,

elbújnak a vihar elől.

S mikor kisüt a Nap szépen,

újra ugrándoznak kérem.

S vígan élnek így békében.

Náluk a sok beszédnek

hiába sok az alja,

megértik egymást a zsivajban,

összebújnak zivatarban,

nem figyelnek nagy ricsajban

csak egymásra, s együtt élik

meg a mesebelit, s elhagyni 

egymást nem fogják soha sem,

hisz ők a nagy csicsergésben

egymásra találtak az életben.