Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Élsz és Uralkodol
csillagpor 2021. január 4. 11:16 olvasva: 64
Itt nincsennek anyagi őrök.
Csak mi vagyunk, s az angyalaink.
Megérintem pince-képzeletem
hideg és áztatott görcseit.
Érfeszítő érzés, ahogy járom a falak közötti utakat.
Olyan szépek.
Mintha beszélnének.
Nézem őket bágyadtan, ők lágyan néznek.
Csontjaimban fejet hajtanak a szavak.
Az út végén fáklyalámpa; sárgát lobban.
Ilyen az élet is.
Nem csöpög le víz falaimról.
Elképzelem, hogy látják csupasz lelkem medreit.
Leomlanak az ellentétek majd,
Csak hagyjanak kinyílni a napon,
mint egy virágot.
Szirmaim ne simogassák!
Takarva érlelem lelkem miértjeit,
S az ereimben őrizni nyugalommal
- ezt akarom,
de most neked is oda adom.
Törölt tag2021. január 5. 08:45
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2021. január 4. 12:09
csupasz lélek medrei - nem simogatható szirmok csupa költői gondolat gratula, érdekes és találó ez a "pince-képzelet" buék