Élsz és Uralkodol

csillagpor•  2021. január 4. 11:16  •  olvasva: 64

Itt nincsennek anyagi őrök.

Csak mi vagyunk, s az angyalaink.

Megérintem pince-képzeletem

hideg és áztatott görcseit.

 

Érfeszítő érzés, ahogy járom a falak közötti utakat.

Olyan szépek.

Mintha beszélnének.

 

Nézem őket bágyadtan, ők lágyan néznek.

Csontjaimban fejet hajtanak a szavak.

Az út végén fáklyalámpa; sárgát lobban.

Ilyen az élet is.

 

Nem csöpög le víz falaimról.

Elképzelem, hogy látják csupasz lelkem medreit.

 

Leomlanak az ellentétek majd,

Csak hagyjanak kinyílni a napon,

mint egy virágot.

 

Szirmaim ne simogassák!

Takarva érlelem lelkem miértjeit,

S az ereimben őrizni nyugalommal

- ezt akarom,

de most neked is oda adom.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2021. január 5. 08:45

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2021. január 4. 12:09

csupasz lélek medrei - nem simogatható szirmok csupa költői gondolat gratula, érdekes és találó ez a "pince-képzelet" buék