Elmenni blogja

Gondolatok
Elmenni•  2013. március 29. 14:41

Húsvét 2013.

Húsvét  2013.


Könnyeim folynak - záporeső

kitisztul a város, Húsvét jő...

hóólmos léptekkel érkezik...

óvatos, de itt-ott megcsúszik...


Ugyan már, hol az a hólapát?

Sószóró köröz, Ő beelőz...

A  kanyarban. Ez  a mikulás?

A nyuszika jő, a hócsizmás.


Kosarában  tarka hótojás,

Idén versedért csak ez jár.

Mosolyogva fogadd el, Tied...

csak a kezedben...  olvad el...

 

Ém ma Neked :)

Elmenni•  2013. március 21. 08:56

Időtlenségben...

 Időtlenségben...

Elmerengtem festett képeken...

gyors utazás Időtlenségben...

Az őrző rendületlen áll ott

a csipkézett sziklaormokon,

Lét kulcsát hűen tartja kézben...

Ragaszkodik minden szívtelen
érintéshez, amely örökre
elvenné kedvenc játékszerét...
és tudja, zárt bilincs kezével
fogja a világmindenség

időtlenségben forgó kerekét.


Dombóvár, 2013. február 25. Ém

Elmenni•  2012. szeptember 23. 01:00

A KÜRT

A KÜRT

 

lelked kergetve                                                                Ne hidd, hogy elmentve
húsod kimérve                                                                 Ne hidd, hogy megérte
nincs mibe üssék                                                             A pillanat kába hajnalán
a húsvéti szeget                                                              A keresztfa készen áll

mondhatsz bármit                                                            Szó zokogva sivít
ölelsz akárkit                                                                   Az mámora kábít...
nem marad földed                                                           Amely majd ölel
csak harangos ítélet                                                        Önnön lelked ég el

előtted Glóbuszod                                                           Füledben szólamok
mereng az égbolt                                                            Álmodban látod
nincs helye vágynak                                                        Az idegek cikáznak
az órák megálltak                                                            Bénult a CSEND háza

arccal a porban                                                                Milliók sorban
mindenki hallgat                                                              Az orgona hangja
fent angyal köröz                                                             Mély malaszttal
és fújja a kürtöt                                                               Égi panasszal

 

Ferencváros, 2011. január 19.                                        Dombóvár, 2011. augusztus 11.
Lengyel Károly                                                                Ém, Balassa Katalin

Elmenni•  2012. szeptember 23. 00:58

Kérdések – VÁLASZOK

Kérdések – VÁLASZOK


Érzed-e, hogyan lüktet benned a Mindenség?    A Mindenség része vagyok,
Érzed-e, hogyan lüktetsz a Mindenségben?       A Mindenség maga Ém vagyok.
Hány földi szavad létezik erre?                           A Mindenséget ölelem szívemben.

Érzed-e, hogyan éltet a Szeretet?                      A Szeretet gyermeke vagyok.
Érzed-e, hogyan élteted a Szeretetet?               A Szeretet maga vagyok.
Hány könnyed és mosolyod van erre?                A Szívem dobban ezért minden percben.

Érzed-e szemedben a csillagok fényét?               A Csillagok világom határát idéznék.
Érzed-e mit mond öröktől a Végtelenség?           A Végtelenség bennem a Világmindenség.
Hány pazarló perced szánnád erre?                    Az Életben nincsen egyetlen pazarolt perc sem.

Érzel-e éltedben segítő kezeket?                        Az Atyám fogja a kezem és vezet.
Éreznek-e kezek élteddel segítséget?                 Fogódzó kezeket fogom és vezetek.
Hányszor kerestél, hányszor kerestek meg?       Kit elém sodor az Élet, annak segítek.

Érzed-e lelked teljét az Igében?                         A Teremtő Atyám Igéje Isten.
Benne vagy-e mindig minden igédben?              Általam szól, emgem vezet minden Igéje.
Hány igéd idézett? Hány igéd idézet?                Nem tudok idézni, csak idézett lenni.

Az úton járva utadat járod?                               Az utam nem kitaposott álom.
Megcsodáltál közben minden virágot?               A virágok megszépítik álmom.
Emlékszel eddig hány lépted botlott?                A botlások között ott volt sorsom.

Beszéltél-e simító szellővel?                               A szellő repít fel az Égbe.
Tomboló vihar szavát is megérted?                    A vihar a Lelkem kistestvére.
Tudod-e, te fújtál minden szelet?                      A szél a Lelkem üzenete.

 

Budapest, l998. május 23-án, 23.00-kor             Csak itt és most, ez Ém vagyok... most, és

Lejegyezte: Lengyel Károly                                 mindörökké. Dombóvár, 2008. november 01.