Aranyosi Ervin: Érints meg!

Aranyosi Ervin: Érints meg!

 

 

 

 

Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.

 

 

 

 

 (Nagyon szépen köszönöm... miközben olvastam perget bennem, kinek küldjem el.. ?)

 

Első volt Anikó... érezze a lélek tisztaságát... örömét...

aztán jött Gab és Edina... mint két kis cserép...

melybe majd magot ád az Ég... viszi lelkünk üzenetét..

ó és hát Péter... az örök Csoda,

akinek sehol sosincs igazán otthona...

mert rohan a világ bugyrain át...

hogy végre megtalálja önmagát..

Aztán jött egy fényvirág... talán neki,

hogy értsen még többet belőlem...

de olvastam tovább....

s jött Édesanyám...

hálával teli szívvel adnám neki... olvasd...

s mindent, de MINDENT nagyon köszönök...
utolsónak maradt ATYÁm.. az ÖRÖK...

ki átölel s visz messze... EL...

el innen... az Élet viharából...

oda, hol távol

mosolyg a NAP, a szikrákat szóró...

a melengető...

az ŐSERŐ.

 felemel magához...

Ott tiszta vagyok...

nem fájnak a fájdalmak...

újra magam vagyok...

 

 

2011/7/4  nem vagy magad.... EGY vagy!

 

MAGAM vagyok...azonosulok - EGY vagyok ÖNMAGAMMAL... EGY vagyok... AKI vagyok...
igen - tudom - nem egy silány utánzat... nem egy félresikerült darab... EGY, ahogy minden EMBER... még ha ezt most fel nem ismeri... a FÁTYOL túloldaláról nem látja ittléte árnyait... csak mosolyog a világra onnan át... a fátyol szálain átsüt a napsugár...