Elmenni blogja

Elmenni•  2013. március 29. 14:41

Húsvét 2013.

Húsvét  2013.


Könnyeim folynak - záporeső

kitisztul a város, Húsvét jő...

hóólmos léptekkel érkezik...

óvatos, de itt-ott megcsúszik...


Ugyan már, hol az a hólapát?

Sószóró köröz, Ő beelőz...

A  kanyarban. Ez  a mikulás?

A nyuszika jő, a hócsizmás.


Kosarában  tarka hótojás,

Idén versedért csak ez jár.

Mosolyogva fogadd el, Tied...

csak a kezedben...  olvad el...

 

Ém ma Neked :)

Elmenni•  2013. március 21. 08:56

Időtlenségben...

 Időtlenségben...

Elmerengtem festett képeken...

gyors utazás Időtlenségben...

Az őrző rendületlen áll ott

a csipkézett sziklaormokon,

Lét kulcsát hűen tartja kézben...

Ragaszkodik minden szívtelen
érintéshez, amely örökre
elvenné kedvenc játékszerét...
és tudja, zárt bilincs kezével
fogja a világmindenség

időtlenségben forgó kerekét.


Dombóvár, 2013. február 25. Ém

Elmenni•  2013. január 7. 17:41

ÚJÉVI IMA

ÚJÉVI IMA

Atyám, ha hallasz, légy megértő!
Atyám, ha látsz, áldd meg az Embert!
Áldj meg minden órát, s minket örökké!
Adj erőt, élő kenyérrel kegyelmet!

Nincs, amit adhatnék jó szavadért,
nincs hang, nincs erő, csak a Csend.
Fogy az idő, megkopott az örökké,
csak egy marad aranyban, Neved.

Fürdess meg Minket Fényedben,
lehessünk előtted mind Fehér,
suhogó szárnyakkal örömosztók,
ártatlanok, mint az Út elején.

Ferencváros, 2013. január 2.
Lengyel Károly

Elmenni•  2012. szeptember 28. 19:51

Aranyosi Ervin: Érints meg!


Aranyosi Ervin: Érints meg!

 

 

 

 

Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.

 

 

 

 

 (Nagyon szépen köszönöm... miközben olvastam perget bennem, kinek küldjem el.. ?)

 

Első volt Anikó... érezze a lélek tisztaságát... örömét...

aztán jött Gab és Edina... mint két kis cserép...

melybe majd magot ád az Ég... viszi lelkünk üzenetét..

ó és hát Péter... az örök Csoda,

akinek sehol sosincs igazán otthona...

mert rohan a világ bugyrain át...

hogy végre megtalálja önmagát..

Aztán jött egy fényvirág... talán neki,

hogy értsen még többet belőlem...

de olvastam tovább....

s jött Édesanyám...

hálával teli szívvel adnám neki... olvasd...

s mindent, de MINDENT nagyon köszönök...
utolsónak maradt ATYÁm.. az ÖRÖK...

ki átölel s visz messze... EL...

el innen... az Élet viharából...

oda, hol távol

mosolyg a NAP, a szikrákat szóró...

a melengető...

az ŐSERŐ.

 felemel magához...

Ott tiszta vagyok...

nem fájnak a fájdalmak...

újra magam vagyok...

 

 

2011/7/4  nem vagy magad.... EGY vagy!

 

MAGAM vagyok...azonosulok - EGY vagyok ÖNMAGAMMAL... EGY vagyok... AKI vagyok...
igen - tudom - nem egy silány utánzat... nem egy félresikerült darab... EGY, ahogy minden EMBER... még ha ezt most fel nem ismeri... a FÁTYOL túloldaláról nem látja ittléte árnyait... csak mosolyog a világra onnan át... a fátyol szálain átsüt a napsugár...

Elmenni•  2012. szeptember 23. 01:00

A KÜRT

A KÜRT

 

lelked kergetve                                                                Ne hidd, hogy elmentve
húsod kimérve                                                                 Ne hidd, hogy megérte
nincs mibe üssék                                                             A pillanat kába hajnalán
a húsvéti szeget                                                              A keresztfa készen áll

mondhatsz bármit                                                            Szó zokogva sivít
ölelsz akárkit                                                                   Az mámora kábít...
nem marad földed                                                           Amely majd ölel
csak harangos ítélet                                                        Önnön lelked ég el

előtted Glóbuszod                                                           Füledben szólamok
mereng az égbolt                                                            Álmodban látod
nincs helye vágynak                                                        Az idegek cikáznak
az órák megálltak                                                            Bénult a CSEND háza

arccal a porban                                                                Milliók sorban
mindenki hallgat                                                              Az orgona hangja
fent angyal köröz                                                             Mély malaszttal
és fújja a kürtöt                                                               Égi panasszal

 

Ferencváros, 2011. január 19.                                        Dombóvár, 2011. augusztus 11.
Lengyel Károly                                                                Ém, Balassa Katalin

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom