Elise blogja

      Volt olyan

Amikor úgy hittem

Mindennek vége

Átkozni volt kedvem

Földet és Napot

Szélvihar felbőszült

Vágyát éreztem

S hullámverést ahogy

Vad orkán tombol

Számkivetett lelkem

A talpam alatt

Fel s alá járt bennem

Métely gondolat

Elárvult tudattal

Fejemben zsongtak

Üres fanyar ízű

Fonnyadt holnapok…

De jöttél és akkor

Szemedben láttam

Két élénken izzó

Fénylő csillagot

2014. február 28.   /85./

                     Sebzett érzelem

Nyugtalan lelkem, mint folyton űzött vad,

kit száguldva kergetnek az agarak.

Szívem lüktetve az agyamban dobol,

gondolatom körtánca körötted forog.

Mint gyorsan jött áradat a tengeren,

ha nem látlak, vagy késel, a könnyeim nyelem.

Húsig bemart, sebzett lelkem oly bizonytalan,

csak egy biztos gondolat, ami bennem van,

hogy szeretlek, s hogy te is, tudom bizton,

szeretsz engem, érzem nagyon, nagyon.

De lelkem már rég sebzett, űzött vad,

csak, ha a kezem érint, ha mellettem vagy,

csupán csak akkor tisztul ki az ég

és lesz a kedvem vidám, s a lelkem ép….

Akkor, mint megújult fuvallattal, elillan

a rossz érzés és eltűnik messze a bánatommal.

2012. november 13.   /42./

                 Furcsa téboly

A téboly egy szelete lett az ajándékom,

furcsa érzelmek hektikus kelléke.

Nem rendeltem, csak jött, nem volt ünnepnapom

és kettős én-rendszer lett az eredménye.

Nyugtalan, csapongó, igen is, meg nem is,

szeretve imádó, lázas-szenvedélyes,

vagy épp a pokol bugyrában kószáló

megtört, bizonytalan, szeretetre éhes.

Elég egyetlen vágy, vagy nem kimondott szó,

és furcsára faragja megbillent elmémet,

máskor egy pillantás is lágyan nyugtató,

melynek erős biztonság lesz az eredménye.

Nem tudom meddig tart e kettős érzés bennem,

ingatag, zaklatott, tébolyult varázs,

bár…, mikor karoddal gyöngéden átölelsz,

megszűnik e démoni dupla hatás.

2012.augusztus 25.   /33./

"A szív szeretet nélkül, olyan mint a Nap, fény nélkül, vagy Szirti sas, szárnyak nélkül. A szeretet az élet mozgatórugója'' J.E. Elise

                 Dackorszak

Mily gondolat szülte, mi kelti életre?

Ki szembeszegülve szívvel és lélekkel

hirdeti fennen, mit egykoron kitalált;

A „csak azért-se” stílus, hiszi neki jól áll.

Jégvirág mintáját ajkára biggyesztve,

konok dacba dermed hideg tekintete.

Fagy-kékkel festi be hűvös képre magát,

tüzet okád lélek, hogy enyhítse szavát.

Nem repít fellegbe, bár a csúcson lakik,

ha szépre vágytál éppen, le a mélybe taszít.

Nézi bár nem kéjjel, hogy hullsz darabokra,

nem kapkod utánad, nem markol fel újra.

Megsebzi magát is, jól tudja előre, hogy

szárnyaló egóval nem jön jól ki belőle,

de nem tesz ellene, nem az ő stílusa,

konok méltósággal, bár majd megüti guta.

Nincs megalkuvás, ez már eldöntött tény,

kell, vagy nem kell korszak, csupán amit ígér.

Egyszer tán csitul majd, mi felszínre hozta

s tiszta fejjel-szívvel nyit zord dackorszaka.

Majd permetére hullik mindaz, ami jeges

és puha-lágy cseppben újra szeretetet lehel

Mert remélni a Földön, míg élsz.., addig lehet.

2013. január 27.   /58./