Elise blogja
Gondolatok
Gyakori ballada
Lágy, gyöngéd, bársonyos,
nem kihívó mégsem
nem is olyan látványos
mégis olykor érzed,
hogy szükséged lenne rá
s akkor el nem véted
könnyen felismerheted
szemed reá téved.
Kiválasztod sok közül
a neked éppen tetszőt
néha nem annyira nagy,
de épp a megfelelő
ha tenyered hozzáér
ujjaidhoz simul
finom érinteni
kellemes illatú.
Nem túl sok az éke
nincs szükséged erre
van rajt néhány redő
de tiszta a külleme
amikor úgy érzed
jó, hogyha veled van
sokszor hosszabb távon
melletted maradhat.
És mikor kiderül
használtad eleget
döntesz érzés nélkül
mert már nem kell neked
majd magadtól könnyen
végleg elpöckölöd
mi valamikor jó volt
ridegen ellököd.
Az egész nem tart soká
nem köt hozzá semmi
közömbös vagy, s nem bánt
ha rosszul esik neki.
Nem érdekel sorsa
nem fordulsz utána
addig volt érdekes
míg volt használata.
Nem bánsz vele, illőn
így kerül sárba Ő
a meggyötört életű,
volt papír zsebkendő.
Gondolatok
Gondolatok
Széttépett üzenet.
Betűk gurulnak.
Porba-sárba hullnak.
Érzések fakulnak…
Érzések elmúlnak?
Különös holnapra
virrad a nappal.
Felhőket feltúrva
hűvös szelek fújnak.
Agytörzsek mordulnak.
Agysejtek tisztulnak,
érzések fakulnak,
porba-sárba hulló
betűk közt gurulnak…
Feledésbe múlnak.
Gondolatok
Spontán gondolat
A hit, ami nagyon fontos,
s magadba higgy igazán!
Hited élő reményt hordoz,
s mosolyt csal életed arcán!
Elise
Vicces kedvemben
Tisztító tűz
A purgatórium is lehet
fenséges szauna, ha
kivel megosztanád
együtt kerülsz oda
színtiszta lélekhez
tüzet-járt test dukál
amit itt a Földön
a szerelem produkál.
Maradjunk még lebegve :), vagyis Ég és Föld közöt
Mementó
In memoriam szerelem!
Nem kértem, eljött, s most temetem
Oly bőséggel mérte az érveket
Hízelgőn szórta a szépeket
Csábító kígyóként átkarolt
S mint prédát leső pók, hálót font
Míg zaklatott lélek hozzátapadt
Nem kerülhette a pókfonalat
Átélve gyönyört és félelmet
Kábulat varázsát, gyötrelmet
Mennyei nyugalmat, biztonságot
Pokol tüzén hízó mély vakságot
Szívet melengető érzelmet
Nyomában loholó sejtelmet
Gyöngéden ölelő karolást
Hizlalt vitán növő zokogást…
Ám tisztul az ég, s mikor megérted
Hogy már feszültté tesz, amit érzel
A szavaktól félsz, s nem mersz már kérdezni
Ha arcodról tűnnek a boldogság jelei
Ha izzó napfénynél sötét a látásod
S balettcipőben kell kőbányán taposnod
Ha eljön, hogy kezded a szerelmet gyűlölni…
Temetni kell akkor, vagy belehalni.
2013. augusztus 27. /75./