Elise blogja

Elise•  2016. szeptember 19. 22:16

Fiatalság, ábránd, szerelem...

A nagy szerelem

Pillantása ficánkol,
arcán mosolya libeg,
játszva kiszökik álmából,
Napsugaras a liget.

Tükör előtt pózolog,
illatosan sminket ölt,
üde ruhában bájolog,
s felhúz egy pille-cipőt.

Odalent várja egy fiú őt.
Ez hát a nagy szerelem?
S ahogy a két ajak összenő,
nincs ennél szebb érzelem.


Pillája cinkosan ránevet,
hajába borzol a szél,
merengve indulnak csendesen
a lobogó-vágy mezején.

Elise•  2016. szeptember 18. 22:19

Akkor ölelkezzen!

                 Tétova léptek

                     (Ölelkező rímekkel)

 

A természet éji suttogását hallom,

fák rezzenését a fakó, meleg szélben,

nyugtató csend ölel, bár a szemem éber,

egy tücsök ciripel nem múló dallamon.

 

A házak falán látszat nyugalom honol,

ablak-szemeikre álmot lop a kényszer,

a bús élet gondja párnák közt enyész el,

és csend neszez pihegő éji hangokon.

 

S mikor a kelő Nap fénypillákon oson,

a keselyű marta lét új erőt színlel,

s a harcos élet tétován tovább lépdel,

megoldást kergető ábránd-sóhajokon.

Elise•  2016. szeptember 5. 21:07

Picit visszajöttem

Szárnyaló gondolatok

 

Gondolat fut

szárnyal a széllel

parkok fáján

megpihen

levélen billeg

tovarepül

halk suhanással

csendesen

 

Házon időzve

kutat a múltban

ablakon méláz

a  képzelet

képeket idézve

években lapozgat

ifjúság emléke

feldereng

 

Egyszervolt percek

óráknak tűnnek

tovaszáguldó

években

szellő felkapja

tovább ringatja

végigkísér egy

életen

Elise•  2015. szeptember 17. 15:15

Keresztrejtvény :)

A mindennapi életemben már rutinná vált, hogy ilyen-olyan rejtvényeket fejtegetek.
A SUDOKU ha ideg vagyok, többet ér, mint bármiféle nyugtató, azért még mielőtt
baj lenne, megelőzöm..., napi szinten képes vagyok fogyasztani belőle egy-kettőt...
De a keresztrejtvények is kellenek, ez olyan, mint például a koffein-függőség, kell!
Előfizetője vagyok egy nálunk napi szinten megjelenő, un. Hírlapnak, abba is mindíg
van, mikor milyen rejtvény. A mai újságban találtat is megfejtettem persze, nos, ami
a végeredményt illeti megosztom, szerintem érrdemes, ráadásul elgondolkodtató is.
Íme;

" A FÖLD A NAPRENDSZER ELMEGYÓGYINTÉZETE"

:D:D:D

Élc? Humor? Igazság?... Nos, kinek mi a több benne. Mindenesetre nekem nagyon
tetszett! Vidáman indult a napom! :)

Elise•  2015. szeptember 4. 21:45

Novellácska

Madármentés

 

Panka a kanapén félig ülőhelyzetben olvasott. Kora délután volt. Épphogy csak felkeltek az ebédlőasztaltól, a vasárnapi, ünnepi ebéd után. Valójában nem a menü miatt volt ünnepi az ebéd, bár finom ételek kerültek az asztalra: húsleves volt, utána sült csirke, amit anyukája tört krumplival és lilakáposztával tálalt. Az is igaz, hogy manapság nem mindenki engedheti meg az ilyen menüt magának. Ők a szerencsésebb családok közé tartóznak, hisz mindkét szülő megfelelő állással büszkélkedhet. Azért volt mégis ünnepi ez az ebéd, mert vasárnap együtt szokott ebédelni az egész kis család: apa, anya, Panka és Marci.

Panka az idősebb gyerek, bár idősnek éppen nem mondható az alig 12 évével. Helyes kis szöszke lány. A hatodik osztályba fog járni iskolakezdéskor, hisz most nyár, és persze iskolaszünet van, aminek mindkét lurkó nagyon örül. Pedig Panka szeret iskolába járni, eminens diák, csupa ötössel… Na de a szünet, az mégiscsak más…

Marci most fejezte be a harmadikat, nyúlánk, vékony fiú. Világosbarna tüske haja minden irányba mutat, a fején létező forgók hatására. Vidám, humoros gyerkőc, az osztály bohóca. Különben neki is jól megy a tanulás, még ha nem is csillognak annyira a jegyei, mint a nővérének.

A család alig egy éve költözött ki vidékre. Elsősorban a gyerekeknek akartak evvel kicsit szabadabb életet teremteni. A felnőtteknek ez ugyan lényegesen több munkával, elfoglaltsággal járt. De megérte. Egy kis faluban találtak maguknak viszonylag olcsón, egy emeletes, szép kis házat, nem messze a várostól, a szülők munkahelyétől és az iskolától.

A házban a gyerekeknek is külön szoba jutott, aminek természetesen mindketten nagyon örültek. A városi lakásban közös szobán kellett osztozniuk, és ez nem mindig volt konfliktusmentes. Bizony, olykor előfordult egy kis csipkelődés, huzavona. Most egy kis birodalmat kaptak külön-külön, mégis közel egymáshoz. A gyerekek szobái az emeleten, a szülők szobája a földszinten, a nappali mellett kapott helyet, külön fürdőszobával.

A házon hatalmas ablakok engedték a nyári fényt behatolni. Csak késő este kellett felkapcsolni a villanyt Az emeleti szobák jó nagy balkont kaptak. Nagyon szerettek ide kijönni, innen messzire elláttak, nézegették a szomszéd házakat, fákat, sőt, néha a Dunáig is el lehetett látni.

Persze itt falun saját kertjük is volt, tele fűvel, tujával és sok-sok fenyővel, aminek Panka örült a legjobban. Mert a fenyőfákat nagyon szerette. Néhány gyümölcsfa is volt, csak egy-egy minden fajtából: cseresznye, nyári alma, barack és körtefa. Egymás után értek és mindegyik bő termést hozott. Így aztán volt elég gyümölcse a családnak, szinte egész évben. A kerítés keleti oldalától nem messze, széles erdősáv húzódott, tele különböző madárral, mókusokkal. Sokszor lehetett őzikét, néha meg még rókát is látni. Ez maga volt a "Paradicsom"! Messzebb, az erdősávon túl a Duna folydogált. Nyáron gyakorta elsétáltak arra, néha pihenésképpen is kitelepedtek a folyóhoz. A finom homokos partszakasz bőven adott lehetőséget vízi sportokra, sőt a merészebb emberek nyáron ott fürdőztek is.

Pankának az ebéd utáni olvasás már szinte rutinjává vált. Egy bizonyos idő, és jó néhány oldal után, a betűk álompórként hatottak rá. Ilyenkor rövid, de mély álomba szenderült. Körülbelül fél órácska alvás után szokott ébredni kipihenten. Ettől frissen és vidáman folytatódott a napja. Most azonban mindez másképp történt;

Hírtelen hatalmas koppanást hallott a balkonajtó felől. Összerezzent és ideges forróság öntötte el. Felpattant félig-fekvő helyzetéből, a könyv kiesett a kezéből és a balkonhoz sietett. Ó Istenem…, már megint egy kismadár!

Mióta itt laktak, már többször előfordult, főleg tavasszal és nyáron. Amikor a napsütés erősen áramlik szét a tájon. Szinte fénylik minden. Ilyenkor a ház nagy ablakai annyira átlátszónak tűnnek, hogy még szegény madarakat is becsapják. Az ablakok a fák lombjait is tükörként vetítik vissza. A kis madaraknak ez, olykor halálos csapdát jelent.  Már így járt pár cinke, sajnos ők el is pusztultak. Egy meggyvágó, amelyiket sokkal erősebb csőrrel és nyakkal áldotta meg a teremtője, csak megszédült a hírtelen ütődéstől, de megrázta magát és a kábulatból feléledve elrepült. Ő túlélte. Pedig Panka, anyukája segítségével, nagyobb virágdíszeket is készített az ablakokra, hogy megakadályozzák az efféle baleseteket, de ez sem volt teljesen hatékony. Az egész ablakfelületet mégsem lehetett teljesen beburkolni, hát néha előfordult  egy-egy baleset.

Panka kiszaladt a balkonra. Tudtam, mondta, és ezúttal egy kis harkály, egy úgynevezett fakopáncs ernyedt testét látta a kövezeten. Még pihegett. Panka gyorsan felemelte, beszaladt vele a fürdőbe, és a madárka csőrére kis vizet engedett a csapból. Máskor is így tett. Érezte, hogy még van némi élet a madárkában. Marci,- kiabálta át a másik szobába. Az öccse átjött: Szegényke – nyugtázta, majd visszament a szobájába. Már ismerte nővére efféle igyekezeteit. Panka a kanapéhoz ment, óvatosan ledőlt rá, és a kis madarat a mellkasára helyezte, lágyan simogatni kezdte. A madárnak gyönyörű színe volt: főleg fehér és fekete, de a feje búbján és a farka tövénél piros tollak díszítették, ami különös szépséget kölcsönzött neki.

Panka tovább simogatta, melengette a madárkát, néha lágyan lehelt is rá egy picit. Jó félóra telt el így, mellkasán a madárral, mire apró mozgást kezdett érezni. Jaj de jó! –gondolta – Fel fog ébredni! Picit szorosabban fogta, nehogy a hírtelen feléledő harkály a szobában kezdjen el ficánkolni. Csak nagyobb baj lenne belőle. Két kezébe fogva felszökkent és sietve kiment a balkonra. Épp ideje volt. A kis harkály kezdte visszanyerni az erejét. Erősen mozgolódni kezdett Panka markában. A lány kifele tartotta kezeit a balkonról és a hirtelen szétnyitott tenyeréből, súlyos szárnycsapásokkal a madár útra kelt.

Panka csak nézte, nézte hosszasan, hogy eltűnik védence az erdő felé. Kár, hogy nem fog visszajönni. De jó lenne, ha visszajönne! Mint a meggyógyított őzike… – jutott hirtelen eszébe, mert ismerte az öreg nénés mesét. Ennek ellenére mégis nagyon boldognak érezte magát. Meggyógyított egy madárkát. Visszaadta az életét - gondolta - és az arcán örömteli, győztes mosoly ragyogott.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom