Káoszvers

nyelvemnek hegyén

ismeretlen szavak

zizegnek akár

őszi avarlevelek

szertelen mondatok

kobakomban

 örömtáncot lejtenek

mert érzik zagyva

mivoltukat s

tudják pontosan:

értelmet nekik

az őket kimondani

szándékozó

nem igazán

lelhet


mert nem érti

pontosan

nem is értheti

mit is jelentenek



szertelen szavak

ezek mind, melyek

ide-oda

siklanak akár a

vonatok fejecskémben

kopogtatják kobakod

ezen esztelenségben



körbe -körbe kergetőznek

 sőt fogócskázó gyermekeket

mintáznak

keresem szavaknak

ékes jelentését

ám gyötrelmek

közepette

sem lelem



izzadságcseppeket

verejtékezve végleg

feladom esztelen

küzdelmemet



káosszerű szúzuhatag

diadalt ült az értelem

halotti torán s a

a szertelenség egy 

jót mulat a ráció

nyomorán