Elemek

eminui•  2014. szeptember 2. 22:09

Séta a végtelenben



Szemem lehúnyom:

a kék eget látom.

Isten legyen véled

Földi világom!

Képzeletben köröttem

angyalok járnak,

búcsút mondhatok 

minden véges

földi boldogságnak.

Az igaz érték sosem múlandó,

vedd ezt tudomásul

Földi Halandó!

Csak a test átmeneti,

földben porladó,

ám a lélek örök,

Istentől való.

Egy csepp vagyok

csupán a  parttalan,

tengerben,

bolyongó porszem

Örök Végtelenben…

eminui•  2012. szeptember 19. 00:48

Elillanás

Lelkem, mint pillangó
elillan, kedvem most
szárnyal, BOLDOG VAGYOK.
Szemem szivárványhídra tévedt,
fellegeket lát, napot..., csupa szépet.
Az élet elszáll, mint madár messzire
repül, lám, az idő kereke is megállt,
végleg a végtelen csendben "ül".

eminui•  2012. szeptember 19. 00:20

Álmomban

Lépdelek álmomban
az üres térben
kószálok erdőben,
fátylamat elhagytam
éppen.
Kezemben kisvirág
csokorba fogva,
hajam kétoldalt
varkocsba fonva.
Ruhám bokát ver,
fehér lepel,
uszálya végtelen
minden virágot
leteper.
Álmomban lépdelek,
majd kissé sietek,
rohanok a sűrűbe,
majd felébredek.
Izzadt lett homlokom:
rajta verejtéktenger.
Illanj el álomkép,
 a valóság oly szép..

eminui•  2012. szeptember 4. 01:22

Káoszvers

nyelvemnek hegyén

ismeretlen szavak

zizegnek akár

őszi avarlevelek

szertelen mondatok

kobakomban

 örömtáncot lejtenek

mert érzik zagyva

mivoltukat s

tudják pontosan:

értelmet nekik

az őket kimondani

szándékozó

nem igazán

lelhet


mert nem érti

pontosan

nem is értheti

mit is jelentenek



szertelen szavak

ezek mind, melyek

ide-oda

siklanak akár a

vonatok fejecskémben

kopogtatják kobakod

ezen esztelenségben



körbe -körbe kergetőznek

 sőt fogócskázó gyermekeket

mintáznak




keresem szavaknak

ékes jelentését

ám gyötrelmek

közepette

sem lelem



izzadságcseppeket

verejtékezve végleg

feladom esztelen

küzdelmemet



káosszerű szúzuhatag

diadalt ült az értelem

halotti torán s a

a szertelenség egy 

jót mulat a ráció

nyomorán

eminui•  2012. szeptember 1. 01:35

Tenger éjben

Tenger éjben

vaksötétben

egy szikra szépen

felvillan éppen.

Fénye alig látszik

talán egy füstcsík...

Ám sötét van:

valami robban.

Őrületes robaj,

sikoltás,jajgatás,

valami ólálkodás...

Mentő,   szirénázás...

Az idilli csend

immáron oda,

nyugalomnak bottal

üthető a nyoma!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom