Mi számít műalkotásnak?

Tehát a költészettel, tágabban véve a művészetekkel foglakozó oldalak visszatérő kérdése, hogy mi számít művészetnek. Nos a hivatásos műértők ezt nagyon egyszerűen elintézik, majd utána ezer oldalas könyvükben meg is fogalmazzák a gondolataikat. Sajnos számunkra „hétköznapi” emberek számára nem túl bíztató a végeredmény, megpróbálunk valami kibúvót találni. Már eleve az visszariasztja az embert, hogy egy ezer oldalas könyvet el kell olvasni arról, hogy mi is a művészet és ez csak egy könyv - egy vélemény. Pl. azt írja a szerző, hogy én nem értek egyet Révedő Elemér: „Művészettörténet röviden és tömören” című művének 1624. oldalán olvasható véleményével, sőt… Ekkor meg kell vennünk és el kell olvasnunk Révedő Elemér könyvét - persze elejétől a végéig, mert minden egymásra épül, hogy megismerjük a másik oldalt is.

Öt év egyetem, tíz év kutatómunka és már tudod is milyen a jó huszonéves hősszerelmes vers.

A másik oldal szerint minden művészet. Ahogy reggel megfőzzük a kávénkat – ha érzéssel csináljuk, ahogy megírjuk az adóbevallásunkat, érzéssel szép kerek nullákat írunk minden sorba, a fürdőkádba a habokból mobil szobrot alkotunk. Művészi alkotás például ha őszintén elmondjuk érzéseinket a kezelőorvosunknak. „Doktor úr, a hátamon a gerinc mellett jobbra tompa lüktető fájdalmat érzek.” És valóban a doki sem hagyja reakció nélkül, ő pedig az én érzéseimről ír: „Anamnesis: Pertikularis translactio kezdodo ex. lantr. fractio, hátán ecchymosis, folt.  Kezelése javasolt.”

Kicsit áttördelem, hogy élvezhetőbb legyen:

Anamnesis:

Pertikularis translactio

kezdodo ex. lantr. fractio, 

Hátán Ecchymosis, folt. 

Kezelése javasolt.”

Emberi érzések rímbe szedett leírása.

Megpróbálok egy mindenki, de főleg saját magam számára is elfogadható középutat találni, de sajnos ehhez egy teljesen új elmélet kidolgozása szükséges.

Az elmélet kidolgozása kérdések felvetésével kezdődik:

-         Miért van az, hogy az ókori ember barlangrajza az emberiség művészetének megbecsült darabja és az iskolában a legtöbb felnövekvő földlakó fejébe beletöltik, akkor ha én a szomszédról készítek egy művészi elemeiben hasonló képet amint a kocsiját mossa a garázs előtt az nem művészet?

-         Leszögezhetjük, hogy a világon minden ember egyenlő. Ugye? (A 8 éves fiam környezetismeret jegyzeteiből megtudtam, hogy Új-Zélandon előkészítés alatt áll, hogy az emberszabásúak is emberi jogot kapjanak de ez még jövő idő) Azt is kimondhatjuk hogy minden embernek vannak érzései, őszinte emberi érzései. (Ezt majd a későbbiekben emberszabású érzésekre kell módosítani) Tehát tegyük fel, hogy a világon az immáron két milliárd (bocsánat 6,6 milliárd) ember mindegyike csak napi egy gondolatát, őszinte érzését papírra veti (aki nem írástudó annak a gondolataid valaki más majd leírja, vagy miután az emberiség írásbelisége úgyis a végnapjait éli, valamilyen más digitális módon rögzíti). Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy ezeket mind elolvassuk, átérezzük.

(Tehát ha el akarod mondani a gondolataid legyél türelmes, ne akarj előretolakodni, most éppen Ahud Ya Mehyd mai gondolataiba vagyok elmerülve)

-         A harmadik kérdésfelvetés: 

A fiam kis kéretés után kiáll a szoba közepére, kihúzza magát és elszavalja Petőfitől a „kiülök a dombtetőre” című verset, és én büszkeségtől megrészegülve ringatózom a rímelő sorokon. Hasonlítsam Mensáros Lászlóval össze talán. Hisz ez egyszeri és megismételhetetlen alkalom, egy valódi művészi érzés. Ha választanom kell, hogy melyiket hallgassam, hát a fiamét választom.

 Vagy az iskolai évzárón az énekkar Kodály egy darabját énekeli Pestről jött le a karvezető betanítani”- súgja oda a mellettem ülő. Néha megbicsaklik az ének, disszonáns hangok is hallatszanak, de összességében szépen eléneklik. Sokan itt a teremben sohase fognak eljutni egy előadásra a Zeneakadémiára. Nekik ez volt az egyetlen találkozás Kodállyal. Sikerült egy kis rést ütni a kereskedelmi tévéktől megkeményedett agyburkokon. Ez művészet. Úgyhogy hosszan, lelkesen tapsolunk.

Tehát az új tézisem:

Minden emberi alkotás művészet, csak meg kell hozzá találni a megfelelően kicsi műértő közönséget.

Matematikai leírása (Csak erős idegzetűeknek)

            Lim. (műértő közönség) = 0

            (érték > /tart/ 0)

Tehát szóban megfogalmazva Műértő közönség létszáma tart a nullához miközben a mű művészi értéke tart a nullához.

Azt hiszem így érthető.

A matematika sajnos ilyen negatív módon fogalmaz, a függvény másik vége természetesen Műértő közönség létszáma tart a végtelenhez miközben a mű művészi értéke tart a végtelenhez.

FÜGGELÉK

A függvény értelmezéséhez egy kicsit ki kell térni a 0 és 1 közé eső szakaszról, amikor gyakorlatilag a mű alkotója számára sem élvezhető a mű, amikor gyakorlatban egynél kisebb számmal leírt állatok, pl. kutya, macska számára élvezhető a mű, illetve a nulla felé tovább közeledve növények számára értékes tápanyagforrásként tekinthetünk a műre.

Az 1 és 2 közötti tartomány az amikor már az alkotó is önfeledten élvezi a művét - együtt kedvenc macskájával éneklik az általa írt sorokat. Aztán eljutunk oda, hogy a részegen a vállunkra boruló barátunknak olvassuk fel műveinket (ezt az x tengelyen a 2-es szám jelöli), de van úgy hogy akár három barátunkat is el tudunk andalítani lírai sorokkal.

Természetesen csak azok számítanak akiket magával tud ragadni művünk mélysége, tehát ha egy 100 fős hallgatóságból csak 2 emberhez jutott el az üzenetünk, akkor a művünk mellé 2-est írjunk osztályzatként, ne csaljunk!

Ezen módszer szerint is el lehet érni komoly sikereket, például ha egy futball csapat kemény magjának szellemi vezetője vagy és a délutáni meccsre egy új, az alkalomhoz igazított rigmussal jelensz meg akkor a siker szinte előre kódolt. 5-6 vagy akár tízezer ember szavalja az általad megalkotott alkotást: „fehérvári cigányok, …. az anyátok”. Szinte tökéletes rím, emberi érzések – kell ennél több? Micsoda katharzist érezhet az aki egy ilyen folyamatot elindít!

(A fent említett idézet különböző átköltésekben gyakran felhangzik a stadionok nézőterén. Ami zseniális, hogy az alkotás szerzője szabadon tudja cserélgetni a „fehérvári”-t az éppen aktuális helyszínnek megfelelően, pl. „az újpesti”, „debreceni”, „Tisza parti”, „Vas megyei” Igazából a cigányok szerintem csak a rím kedvéért került bele, például „legényekkel”-nem hangzik jól)

A függvény magasabb értékű régióiban már korrelál egy másik függvénnyel ami a longitudinális és a transzverzális népszerűség tézisét írja le.