Edes

Ahogyan beléptem az ajtón

És a szemedbe néztem, 

Melegség öntött el, 

Szerelmet éreztem.

Csókolni akartam szüntelenül a szád,

Ölelni téged egész éjjen át.

Simogatni a tested, s hallgatni 

Szíved dobbanását.

Azt kartam, hogy nevess, 

Hogy szeress, 

Hogy velem boldog lehess..

Azt akartam, hogy érezd, 

Amit érzek...

Hogy a vágy, s a szenvedély 

Öleljen éjjel.

Néztelek, ahogyan párnára hajtod a fejed,

Néztelek, de te észrevetted..

Mosolyogtál... zavart.. 

S elfordúltál tőlem.

Átkaroltál, s úgy alutál el..

Tied voltam, amíg el nem jött a reggel.

Halk szóval ébresztettél fel.

És mikor kinyitottam a szemem..

Te már nem feküdtél mellettem..

Királynő lehettem az előző éjjelen...

De a Királynő meghallt, ahogy eljött a reggel.

Már nem kellett a fénylő csókom, 

Már hiába volt minden mondatom...

Hisz ahova mentél  már várt az utódom..

Tőle vártad a bókokat, s neki adtad

Minden álmomat.

Kevés voltam, így a Királynő meghalt..

Elporladt..

2012.március 27.

Féltél, hogy csillámok tapadnak az ajkadra...

Féltél, s akkor még elhittem én buta...

Elhittem azt, amivel bíztattam magam..

Hogy rajtam kívűl nincs más, aki 

Csókolná ajkadat...

Nem is sejttem én, hogy ott feküdt előző éjjel

Ahol reggel ébredtem én..

Nem sejtettem én, hogy az ágy még meleg, 

Ahova engem is fektettél.

Nem sejttem én, hogy az én szerelmem mellé

Más is kellhet neked még.

Hogy más ölelt éjjel át, 

Mikor én csak gondolhattam rád.

Nem gondoltam, hogy hazug a szád, 

Hogy éjjel kettőkor álmodra más vigyáz.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer rólad 

Sorokat írok újra és újra.

De a szívembe martál, 

Fájdalmat okoztál..

Így a sorokat magadnak te írod, 

Nem a szenvedély, s nem a vágy.

Kérnélek még talán, 

De úgy érzem szerelmem mit sem ér már...

Hiszen ha fontos lett volna..

Nem lenne más rajtam kívül, 

Ki átkarolna.

 2012. március 27.

Ha szeretsz, szeress őszintén

És szeress nagyon.

Szeress úgy, hogy érezzem,

Hogy boldoggá tégy vele.

Ha szeretsz csak engem szeress,

Csak engem akarj,

Csak engem érints,

Csak engem csókolj

Ha szeretsz, úgy szeress, 

Hogy közben bízz bennem, 

És bízhassak benned.

Ha szeretsz, csak úgy szeress

Ha boldoggá tesz téged, 

Mert különbem megölöd magad 

És engem is.

Elmondanám, hogy mit éreztem akkor este,

Elmondanám, hogy mire gondoltam miközben néztelek.

Elmondanám, hogy mit érzek, hogy mi bánt, 

Hogy mitől félek..

Elmondanám, de nincs aki kérdezze,

Elmondanám, de már nincs kinek.

Az  volt az utolsó szavad, hogy szeretlek... 

És hogy erre már nem felelhetek..

Pedig elmondtam volna neked..

Elmondtam volna, hogy  én is szeretlek..

Elmondtam volna, de már nem volt kinek.

2012. március 27.

HÁT ITT VAGY...ÉS A SORAIMAT OLVASOD..

TALÁN ÚJRA ÉS ÚJRA GONDOLATBAN

A MOSOLYOMAT LÁTOD..

LEHET HIÁNYZOK, TALÁN MÁR 

ELFELEDNI SZERETNÉL, VELEM LENNÉL,

MÉGIS MÁSHOZ MENEKÜLTÉL.

HÁT EZ A SZERELEM, S HA IGEN..

AKKOR NEM KELL NEKEM..

BIZZ, HOGY BIZHASSAK,

SZERESS, HOGY ADHASSAK.

SZERESS EGYSZER, S NAGYON ...  

SZERESS, S MAJD ÉN HAGYOM.

SZERESS ÚGY, HOGY JÓ LEGYEN..

SZERESS ÚGY, HOGY BOLDOGGÁ TEGYEN.

SZERESS ENGEM, S MAJD SZERETLEK TÉGED..

SZERESS ÚGY, HOGY NE MÁS KARJAIBAN ÉRJEN VÉGET.

SZERESS, AMIG SZERETHETLEK...

SZERESS, HOGY BOLDOGGÁ TEGYELEK...

SZERESS, MERT SZERETLEK!!!