Edeke blogja

Edeke•  2013. december 27. 08:01

Ne haragudj Limmike...

....nem tudom mi késztetett erre. De nem a rossz indulat, vagy oktató szándék. Csak a Belga számnak is van egy ilyetén átdolgozása. Fogadd el poénnak!

nincs még jövőm, nincs már múltam.
csak a vers van, csak azt falom.
úgy néz ki jól, eldurvultam,
szájba nyal az irodalom.
máshol nem túr, tervez áltat.
torokba vagy arcba néz ez.
takarva hagy mellet, vállat,
nem ér combhoz, nem ér kézhez.
ezt is csak ha kedve tartja.
én meg várom, szelektáljon.
nincs is mása, de a karma -
úgy csikar, hogy mindig fájjon.


http://blog.poet.hu/Limmike/szado-mazo#hozzaszolas

Edeke•  2013. december 13. 21:34

Nem megy!

Nem megy!

Edeke•  2013. november 24. 11:51

Blúz

(ez egy blúz dal)

Ó Mami, Ó Mami,
rejteve ollózom.

(ez még 3omszor)
Elhagyott a kedvesem.

Ó Papi, Ó Papi,
félve borjadzom.
(szintén 3szor énekeljuk)
Magam vagyok rendesen.

De nem sírok Bébi,
bár Crájbébi az álneveeeem.

Egyszer, csak á..
kétszer is á...
háromszorá...
á..á..állapotos lettem
de jó (pam-ba-bam-ba-bamba-ba)
óooóooó, de jó( di labadi-bam)

etcetc

Edeke•  2013. október 16. 22:21

Mégsem szűnt meg a rabszolgaság?

 (neten leltem, nem az én írásom, de akár én is írhattam volna annyira egyetértek vele)


Néhány napja egy érdekes adatra bukkantam egy könyvben. 
A könyv azt állította, hogy az ókorban a rabszolgáknak joguk volt 
szabadságukat kérni egy bizonyos idő után, s ennek ellenére 99%-uk 
nem tette ezt meg. 
Nem hagyott nyugodni a dolog, utána kutattam egy kicsit, s valóban, 
főként a nem első generációs, iparos rabszolgáknál, 
akik nem ismerték már a szabad világot, megtörtént egy olyan 
asszimiláció a gazda teremtette világhoz, hogy fel sem merült bennük 
a szabadulás gondolata, vágya, mint opció.

 

A felszabadulás tulajdonnal nem járt, így a pőre szabadság félelmetesebb 
és bizonytalanabb volt, 
mint a sovány koszt és ilyen olyan szállás biztonságának „nyugalma”.

A világ sokat változott azóta, és semmit sem…

Rabszolgák milliói járják az utcákat öltönyben és kiskosztümben, 
s bár a bilincsek már nem látszanak, azok sárga csekk formáját öltve 
szorulnak az ember nyakára, kényszerítve, hogy ne azt tegye, amit épp szeretne. 
Sőt, a rendszer sokkal durvább, mert míg az ókorban a rabszolga tudta magáról, 
hogy rab, a ma embere a szabadság illúzióját kapja, 
mely lepel alól csak néha sejlik át a valóság: nem vagy szabad…

  

 

 

 

 

Edeke•  2013. szeptember 24. 19:38

Zöld dolog!

(neten leltem, nem az én írásom, de akár én is írhattam volna annyira egyetértek vele)

A zöld dolog

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát.
Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének".

Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem.

Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben.

A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.

Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben.

Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.

Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?