Edeke blogja

A Pókember megmentette a világot!

És Luke Skywolker apjában is ott van, még a jó.

Nem baj, hogy láttad, mikor odapisáltam,

Mert hideg lesz az este, talán belepi a hó!

Fedjük el, hát végleg, nyomjuk el örökre

Hibáimat, és vétkeim sorát,

Így meg nem történté tesszük hallalihó

Bűnbeesésem igazi okát!

Átjutok a tű fokán, hihihi-hehehe,

Az Isten előtt állok, mint a cövek,

Lefizetem Szent Pétert, talán, majd

Félre néz egy kicsit az öreg.

Happy End lesz talán a Weekenden!

Vasárnapra kiderül az ég.

Csak bűneimet takarja félhomály,

Mert sikerrel nyomtam el mindet rég.

De van, még egy feladatom Nékem!

Bármily fura megteszem, még azt, hogy

Megtagadom, és nem hajtom végre én

A hatvanhatos végzetes parancsot.

"Nagyanyám skizofrén volt...de azért néha voltak csodás pillanatai. Én nem vagyok skizofrén...nekem talán ezért nincs egy sem...."

Esteledik, megszűnik az ég is,
Kis utódom, aludjál el rég is,
Odakinn már, a csikó se prüszköl,
A kis féreg, nagy mamuszban csüszköl,
A pacsirta, kussol az odúban,
Kis utódom, aludjál, már gyorsan

Csicsijjá’ csicsijjá’, folyamatban csicsijjá’
Mozogná’? Mozogná’? megkérlek, ne mozogjá’!
Ne ríjjá’, ne ríjjá’, csitujjá’, már ne ríjjá’
Csicsijjá’, csicsijjá’, fáradj, már el csicsijjá’!

Nyejjé’ dugót, alszik, mán a halott,
Freddi Krúger, nem jön érted legott,
A sírokban, döglik minden hulla,
Hogy érted jön, az esély rá nulla.
Apróságom, aludjáé, már végre,
Mert hogyha nem, rád küldöm, majd mindet

Csicsijjá’ csicsijjá’, folyamatban csicsijjá’
Mozogná’? Mozogná’? megkérlek, ne mozogjá’!
Ne ríjjá’, ne ríjjá’, csitujjá’, már ne ríjjá’
Csicsijjá’, csicsijjá’, fáradj, már el csicsijjá’!

Neten leltem, nem saját


(Az Átlátszó Oktatás Blog hozta az alábbi történetet a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumból. Azzal az indoklással tiltott le egy művet az igazgató, hogy az „felháboríthatja a jobboldali érzelmű” tanulókat.)

Áttilá, á színpád á tied!
Hát tessék, megvívtuk a tusát:
egy ország központosított eufemizmusát.
Piros-fehér-zölden lámpa ég az éjben,
együtt fürdünk meg a nemzetiszín kéjben.
Nem Alföldi, hanem a nagy Alföld színháza lett ez: sivárság a színpadon,
birkák a nézőtéren. Ennél magyarabb mégis mi lehetne?
Homo Ethicus Hungaricus,
avagy hogyan írjunk három igaz magyart egy páros jelenetbe.
Mert az új érték a mértéktelen mérték. Önök kérték.
Hátranyilazva ülünk hintalóra,
elcsap minket az idő, ez az unott ingaóra;
és még mindig öndicsfényre van csak igény, nem öndefinícióra.
Ne aggódj: kapod a telt házat. Büszkén tapsolnak parókás nénik.
Senki nem lázad.
Senki nem tüntet.
De hol vannak a fiatalok?
Ma otthon maradtak?
A TV-székháznál ragadtak?
Eltűntek...

Te tényleg elhitted, hogy a Magyar Gárda
majd jobban rábukik a klasszikusra,
mint az avantgárdra?
Azt meg gondolhattad, hogy a felnövő értelmiség
az egyházi kultúrkampf után nem mond el még egy misét.
Ha ők nem kellenek, kire vársz? Miféle nagy őre?
Mi halgeneráció vagyunk — a TV a fél tavunk halőre.
És tudhatnád, hogy a művészetnél (főleg, ha alibi-művészet)
mindig fontosabb lesz az X-faktor nézőinek megnyerhető cuvée-szett,
és a kultúránál (főleg, ha alibi-kultúra)
mindig cool-abb marad a kocsmatúra.
Nemhogy neked, itt még a jó bornak sem kell cégér:
minek kéne, ha úgyis a tablettást vedelik?
Milyen a magyar? Nem lát a csömörtől,
de vígan rohan csöbörből
a legszarabb vederig.

Öntudatos honpolgár
minden botrányt bojkottál.
Közízlés a körítés,
a jó magyar kolbászból
épül már a kerítés.
Öntudatos honpolgár
kezében a botkormány;
táltos-magyar pilóta:
minden szelet bojkottál.
Öntudatos honpolgár
azt hiszi, hogy ébren van,
pedig régen horkol már.

Látod, ezt vívjuk, ezt a tusát:
egy ország központosított eufemizmusát.
Hogyha elmész a színházba sok pénzzel,
semmi ízléstelenséget ne nézz el.
Nemzet mondja: nagy siker.
Kárikittyom, édes hazám, itt minden tejjel-mézzel!
Énekelj elvtárs!
Nem elvárás persze,
csak hát tudod, nem hátrány:
Nemsokára érkezik az ellátmány.
Nem elvárás persze, csak hát tudod,
nehéz lesz az elválás.
Apa-fia kapcsolat ez:
mi büszkék, és te hálás.
Csinos kis orcád van:
szívesen látunk bárhol az országban.

Unod a mondókát?
Pedig meg fogod tanulni, még ha nem is gondolnád.
Mit tehetsz egy olyan helyen, ahol a színházak is stadionok lettek?
Hass, alkoss, gyarapíts
az utolsó erődig;
s a haza fényre derül —
vagy árnyékra vetődik.

Orrlika Orrlika ráncos,

közben, az agybajok szülnek,

véka-aranyt csumidáznak,

sóska-szavak felcsendülnek.

 Orrlika Orrlika tág is

vágyat igér, ha maradna,

átül, bigéz neki bókot,

köpteti, majd bicajozna.

Orrlika Orrlika szépít,

angyali dög ma a vágya,

terveiben voltam nemrég,

közben sirály, fika várta.

Orrlika, Orrlika sáros,

elhiszem, őrzi reményem,

vérzik az őszi varázslás,

duzzad a vágy sűrű lében.