neten...blablabla

László Moldoványi

iÁntmiSprnpoilonsissgoo 2rs6edc.aan

  · 

Ha bármelyik érző lénnyel el tudod hitetni, hogy bármivé is lett, bármilyen is az önképe, a vélt önvalója, az tejes mértékben szerethetetlen, akkor abból a lényből elillan az élet, megbetegszik, belehal.

Ha elhiszi, ha elhiszi ...

Ha bármelyik érző lénnyel el tudod hitetni, hogy bármivé is lett, bármilyen is az önképe, a vélt önvalója, az teljes mértékben szerethető, csodálatos, akkor az a lény minden betegségéből felépül és ragyogva kivirágzik.

Ha elhiszi, ha elhiszi ...

El sem tudjuk képzelni, hogy tudatlanságunk miatt mekkora hatással tudunk lenni egymás hitére.

Kik ráeszmélnek erre kezükben a hatalom.

De mire használod ezt a hatalmat? Mi az irányvételed? Mi a motivációd?

Felismerted-e, hogy külső és belső sosem volt külön és hogy mindig csak magadnak árthatsz, mindig csak magadat szeretheted?

„Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”

Ha csúnyán nézel bele a tükörbe, akkor a tükörben lévő arc is csúnyán néz vissza rád.

Ha belemosolyogsz a tükörbe, akkor a tükörben lévő arc is visszamosolyog rád.

Légy mélységesen őszinte és hű önmagadhoz! Lásd mire van valójában szükséged!

Ha világos az, hogy neked mire van valójában szükséged, akkor könnyebben észleled, hogy a világnak igazán mire van szüksége tőled.

Ezt add a világnak, csak ezt, semmi mást!

Ha éhes vagy mit csinálsz? Enni adsz magadnak vagy inni?

Ha éhes emberrel találkozol mit csinálsz? Enni adsz neki vagy inni?

Ez ilyen.

Tisztán felismerem igazi szükségemet, nem hazudok magamnak, nem áltatom magam, és így már tiszta az is, hogy te, aki szembe jössz velem vajon éhes vagy-e vagy szomjas.

Mikor a gyermek kéri a szülőt hogy játsszon vele, nem azért kéri, mert egyedül nem tudná tologatni a kis autóit. Azért kéri, mert minden érző lény, aki tudatlanságban van, folyamatosan megerősítést igényel a környezetétől, hogy ő fontos, értékes és szerethető. A homlokán villog a neonfelirat hogy "Szeress!"

Mikor valaki ingerült, mert te nem folysz bele az ő tevékenységébe, a legtöbbször az sem azért van, mert egyedül ne tudna boldogulni. Még egy felnőtt ember működése is hasonlatos egy gyerek tudatának a működéséhez csak a gyermek sokkal őszintébb. Lásd a homlokán a villogó feliratot, hogy "Szeress!"

Lásd tisztán! Olvass a sorok között!

Mind, ki azt hiszi hogy ő van, minden motivációja mögött, annak gyökerében ez a fő mozgatórugó: "Szeress!"

Ezért produkálja magát a falu bikája, az alfa hím, ezért produkálják magukat a celebek, ezért szerzi meg a 10. vállalatot a jól menő vállalkozó, ezért sminkelnek a nők, ezért játsszák a magabiztosat és erőset a férfiak, ezért törnek ki háborúk, ezért halmozzuk a vagyont, ezért sóvárogjuk a hatalmat, stb.

Az összes motiváció mögött nagyon mélyen az van, hogy "én vagyok, én legyek".

Semmi baj, ez is éppen ilyen.

De aki ezt tisztán látja, aki ezt önmagának be meri vallani, az majd az éhes embernek enni ád és nem inni.

Pont azt tudja neki adni, amire szüksége van.

A feleség nem azért hisztizett mert kupi van a lakásban, hanem azért, mert kérte és a kérése semmibe lett véve, és így most ő úgy érzi, hogy őt nem értékelik eléggé, ő nem fontos, ő nem igazán szerethető.

Viszont amint megkapja a figyelmet, amint értékeli a férje, hirtelen kiderül, hogy eddig sem a kupi volt a baj a lakásban. Az csak pár perces munka. A zokni a szoba közepén nem is olyan fontos.

"Éhes vagyok! Adj ennem!" "Értékelj, szeress!" Csak nem így mondjuk.

E helyett mást mondunk: "Már századjára kértem, hogy ne legyen szanaszét minden és te semmibe veszed!"

De te őszinte vagy önmagadhoz. Már nem ködösítesz önmagad előtt, már látod hogy neked mire van valójában szükséged. Így lehetővé válik világosan észlelni, hogy a másiknak mire is van valójában szüksége. Lásd, ahogy villog a neonfelirat a homlokán: "Szeress!"

Bár elpakolod a zoknit a szoba közepéről, de tudod hogy neki igazán nem pusztán csak erre van szüksége.

Nem ülsz vissza a tévé elé nézni a meccset és visszabüfögni, hogy "De hát ezt kérted. Ezt kaptad!"

Az önismeret megkerülhetetlen.

Ha nem ismerem önmagam, ha hazudok magamnak, ha ködösítek magam előtt sosem fogom tudni igazán megérteni ezt a világot.

Sosem fogom tisztán látni, hogy mire valójában szüksége ennek a világnak.

De ha van bátorságom őszinte lenni önmagamhoz és bevallani, hogy minden motivációm lényegében mocskosul öncélú és önigazoló és ezt nem szépítem, nem torzítom elfogadhatóvá, csak így hagyom ahogy épp van, minden ítélet és elvárás nélkül, akkor hirtelen teljesen kitisztul minden,

Akkor ragyogóan világos lesz, hogy te miért is akarod a 10. vállalatot létrehozni, miért nem elég a 9.

Világos lesz miért nem tudod a kutyát levinni sminkelés nélkül.

Világos lesz miért akarod a 3. diplomát is.

Világos lesz miért akarsz valójában jobb emberré válni, mint ami most vagy.

Világos lesz miért akarsz lefogyni.

Világos lesz, ahogy sürögsz forogsz a világban, ahogy projektet projektre halmozol.

Világos lesz az összes veszekedés, az összes harc, az összes küzdelem.

Milliárd és milliárd emberi lény. Óriás vállalatok, fejlett technológia.

Mégis megmaradt a szenvedés. Mégis lángokban áll az egész világ.

Hogy lehet ez?

Hát talán ha éhes vagyok ennem kéne és ha szomjas vagyok talán innom kéne.

Hogyan is tudnék segíteni bárkin vagy magamon addig, amíg nem vagyok tisztában azzal, hogy mire is van szükségem valójában?

Ha szégyellem hogy szomjas vagyok, ha még magamnak sem vallom be, akkor hiába eszem magam degeszre, a szomjam mégis megmarad.

Viszket, viszket, állandóan viszket. Lehet hogy nem jó helyen vakarom?

Lehet hogy nem vagyok elég őszinte önmagamhoz?

Tisztán látom magam, ezért tisztán látlak téged is.

Bármit is mondasz, bárhogy is mondod, bármit is teszel, bárhogy is teszed,

benned mindig magamra ismerek.

Ha szomjad nem oltanám, ha elfordulnék tőled, akkor önmagamtól fordulnék el.