Maybe it should not be

(ez a legújabb versem, fogadjátok szeretettel)


Nem igazán tudom, hogy mi a neve.
Persze, sejtettem, huszonöt százalék.
Egy alkalommal nem voltam egyedül,
de ott voltál velem minden kikötés,
A postscript van, ahogy mondta,
és azt mondta, egy pár lábjegyzetek,
Emlékszem, egyszer volt egy merevítő,
amely szinte elakadt a lélegzete ...
Úgy volt, hogy egy pillangó fing buborék,
langy homályban kanyargós felülete
bujkál, elnyelő, elolvadt
Hallottam suttogja meghalni az éjjel,
valahára természetesen leülhetnék
a padra, az alsó,
Rágás a ragasztott kötéssel,
Mit rágni, majd átkerült a száj,
vagy a lábnyom, amit az új cipőt készített,
Amikor beléptem a kutyaürülékbe,
Te rám nevetett, és orra oka,
Akkor elfutott előlem, a néma sötétségbe ...
Érdekes, hogy a nagy dolgok nem marad bennem,
ezek árnyalatok semmi,
Ha ébren vagyok, nem vagyok jelen,
de néha, amikor vagyok, hogy csak elaludni ...
és most azt mondja nekem: "nem alszik, alszom"
Most, hogy nem érdekel
Ölelni szilárdan hisz a csípő, kart karba öltve,
A tavaszi eső, térdelve a sárban.
Hideg, csúnya radar egyhangú Jó,
bajt, ravaszul remegés ruháimat,
szándékosan vagy akaratlanul elkezdek vakaródzni,
A dolog eldől, mert van egy fal ...
Rokkantsági nyugdíj már, így a régi emlékek
Eszembe jutott, amit egy pók csípéséről,
Itt ülök magam, annál jobban megy,
A Power felszállni, egy kis fényt.
Aztán kezd homályos oldalogni,
Fokozat nem lesz ok a lépést
Azt hittem, egy másik, egy nagyon szép,
de aztán rögtön gondoltam jó, nem ...