Edeke blogja
SzerelemIssues
Kedves rajongóm! Itt van a szokásos versbeharangozóm. Nemsokára a főoldalon lesz, ha átmegy a rostán. Ezúttal gudzsaráti nyelv segítségével elferdítve.
Wolfman láttaVámpír a tükörben,Minden a középső holdonNegyedik péntekenNos, nem tudom, mi lesz,De tudomA tükör nem mutat vértTalán kétséges a számomraWolfman.Nem, nem létezik, hanem belülrőlMegbízhatóságát.Megígérték a szex után,Hívni fog ...Gondolod?Most, itt vagyok a korpás kiskutyákkal,És csak két hajtás kelt a tejből.Ó, áldott vagyok!Igen, nem tudsz semmit az arcodról?És nem tudod, hogy működik a CSOK ehhez?Tele vagyok kérdésekkelKi távozott?És mit kell tennem?Ez azt mutatja, hogy e-M-a-T-o-P-H-a-g-i-A.Nem érted?Evés közben gondolhatok rá!
Áttoltam a nagyológyalun ezt is
Templomnál vártalak,
Ma is jól emlékszem,
A zivatar lógott az ég közepén,
Ám a nap olykor, még
Mifelénk csókolt és,
Kikukucskált, mulya kék szövetén...
Virággal, s reménnyel
Strázsáltam ottan, hol
Nem is sejtetted, hogy megleplek én,
Álmomban éltem át,
Újra, újra, újra,
Ezt a pár perces, szerelmes regényt..
És jöttél, és jöttél,
És elbújt az égen,
A gyászt felidéző, baljós förgeteg,
Ámulva-bámulva
Tátottam szájat, mert
Szépséged, lehagyta a képzeletet..
Én álltam, és vártam,
Hogy észre vegyél, már
Szívemben szíveddel, kezemben virág,
Te szívből kacagtál,
S csókokkal ragadtál
Egy férfi karjában..........s meghalt a világ.
Halványuló sziluett
Már nem ……
emlékszem szemeid vad tavára, csak
az érzésre, mikor bennük néha megfürödtem,
s álomkép nekem, szerelmünk halála, a nap amikor
én megsemmisültem. Az agyam védelmében, elmém
olykor kihagy, talán, ha ma jönnél velem szembe az
utcán, már nem sejteném ki vagy! Ugyan- is, átalakultál
ideál lettél, ebben a remegő, hitvány kocso- nyában, és
Te vagy a hibás, hogy egy pár rettenetes verssel több
van, ebben, az amúgy is gagyi ál-világban. De, ha éjjel
olykor elkerül az álom, és unalmas óráim, zúgnak
a fejemben, előttem áll az én ideálom aki nem hagy
élni, szeretni, csókolni, mert minden nő kevés lesz, ha
kezdem viszonyítni, a lelkemben élő kreált, hazug
lénnyel, aki tőlem, mindig, újabb bűnt igényel
mert bűnözöm amikor, elém vetődik
egy kapualjból hirtelen, a régi
boldogság Én szememet le-
…. sütve, szégyelve a
tettem, elindulok
hirtelen tovább!
Már nem tudok szeret-
ni, vágyni, vagy imádni,
emlékeim sírjában, fogok
éhen halni. S, ha egyszer végre
elvesztem az eszem, nyálcsorgatás
közben, röhögök e versen………..
Azért a Szív az úr!
A szív ez a kis
Húscafat gondolt egy merészet, és
rájött, hogy a végzet őt jelölte arra a posztra,
hogy az észt ossza! Ezért elindult fel a fejbe, mert, hát
szentül tudta, sőt hitte, hogy jobban tudja irányítani a
testet, így egy puccsal, az agyat elküldte a balfenékbe,
és rávetette magát a kormánykerékre. S legott mi lett?
Az ember rémülten látta, hogy mennyivel több szín
s illat van a világban. Mennyi-mennyi madár,
mind dallamoktól hangos, az erdő a rét
orgiától rangos. S mennyi szép
Leány, játszik itt a
Fénnyel! Hát
Ilyen
Az
Ha a szív, az ami vezérel.