Edeke blogja
SzemélyesNem megy!
Nem megy!
Halványuló sziluett
Már nem ……
emlékszem szemeid vad tavára, csak
az érzésre, mikor bennük néha megfürödtem,
s álomkép nekem, szerelmünk halála, a nap amikor
én megsemmisültem. Az agyam védelmében, elmém
olykor kihagy, talán, ha ma jönnél velem szembe az
utcán, már nem sejteném ki vagy! Ugyan- is, átalakultál
ideál lettél, ebben a remegő, hitvány kocso- nyában, és
Te vagy a hibás, hogy egy pár rettenetes verssel több
van, ebben, az amúgy is gagyi ál-világban. De, ha éjjel
olykor elkerül az álom, és unalmas óráim, zúgnak
a fejemben, előttem áll az én ideálom aki nem hagy
élni, szeretni, csókolni, mert minden nő kevés lesz, ha
kezdem viszonyítni, a lelkemben élő kreált, hazug
lénnyel, aki tőlem, mindig, újabb bűnt igényel
mert bűnözöm amikor, elém vetődik
egy kapualjból hirtelen, a régi
boldogság Én szememet le-
…. sütve, szégyelve a
tettem, elindulok
hirtelen tovább!
Már nem tudok szeret-
ni, vágyni, vagy imádni,
emlékeim sírjában, fogok
éhen halni. S, ha egyszer végre
elvesztem az eszem, nyálcsorgatás
közben, röhögök e versen………..