Edeke blogja

Nem megy!

                                          Már nem                                ……

                                emlékszem szemeid vad            tavára, csak

                          az érzésre, mikor bennük néha      megfürödtem,

                      s álomkép nekem, szerelmünk halála, a nap  amikor

                   én  megsemmisültem.  Az agyam  védelmében,  elmém

                 olykor kihagy, talán, ha ma jönnél velem    szembe     az

                utcán, már nem sejteném ki vagy! Ugyan-    is, átalakultál

               ideál lettél, ebben a remegő, hitvány kocso-   nyában,    és

               Te vagy a hibás,  hogy  egy  pár  rettenetes   verssel   több

                van, ebben, az amúgy is gagyi ál-világban.   De,  ha  éjjel

                     olykor  elkerül  az  álom,  és  unalmas      óráim, zúgnak

                    a fejemben, előttem áll az én  ideálom      aki nem hagy

                  élni, szeretni, csókolni, mert minden nő       kevés lesz, ha

                 kezdem viszonyítni, a  lelkemben  élő            kreált, hazug

                     lénnyel, aki tőlem, mindig, újabb                bűnt igényel

                       mert bűnözöm  amikor,  elém                        vetődik 

                          egy  kapualjból  hirtelen,  a                              régi

                          boldogság     Én   szememet                               le-

                               ….           sütve, szégyelve                              a

                                                 tettem, elindulok

                                                   hirtelen      tovább!

                                                    Már nem tudok szeret-

                                                     ni, vágyni, vagy imádni,

                                                  emlékeim  sírjában,  fogok

                                                éhen halni. S, ha egyszer végre

                                             elvesztem  az eszem, nyálcsorgatás

                                           közben, röhögök e versen………..