Edeke blogja

Humor
Edeke•  2013. július 21. 09:30

Üzenetrögzítő.

 

-         Halló, hallóóó!

-         Jó napot kívánok. Jelenleg nem vagyok telefon közelben, kérem a sípszó után, hagyjon üzenetet, adja meg a telefonszámát, amin visszahívhatom.

-         Na, azért keresem, mert…

-         Mondom a sípszó után!

-         Jaj bocsánat.

-         ………………

-         Most mi van? Mért nem mondja?

-         Nem sípolt kérem.

-         Ilyen nincs! Figyeljen, elkezdem elölről. Jó napot kívánok…

-         Jó napot.

-         Ne szóljon közbe maga barom! Kinek köszönget? Egy gépnek?

-         Bocsá….

-         Ne szóljon közbe!

-         De maga kérdezett.

-         Az költői kérdés volt, maga impala!

-         Csak nem költő ön?

-         De bazzeg, én vagyok Petőfi! Üzenetrögzítő vagyok! Nekem ne köszöngessen! Velem nem lehet beszélgetni! Érti?

-         Értem.

-         Na jól van, kezdjük elölről. Jó….

-         Elnézést.

-         Mi van már megint?

-         Ööö, mi az az impala?

-         Mit tudom én?! De hülye kérdés! Honnan veszi?

-         Ön hívott így az imént.

-         Azért hívtam így, mert felidegesített. Indulatból kifolyólag.

-         Indulat, egy gépnél?

-         .......................................Ohó! Lebuktam. Oké, itthon vagyok, mit akar?

-         Hát lelki bajom lenne. Ez a lelki segély, nem?

-         Igen az. Most örül?

-         Nagyon! Az lenne a bajom, hogy otthagyott az asszony.

-         Nézze, a beszélgetésünkből ítélve, ez nem csoda. Maga egy pancser.

-         Tudom, jaj, én öngyilkos leszek. Kérem, segítsen!

-         Rendben, adja meg a címét, küldök kötelet.

-         De, de magának le kellene beszélni engem erről.

-         Piha! Akkor ne legyen öngyilkos!

-         Miért?

-         Van kötele?

-         Nincs.

-         Akkor azért.

-         Jó.

-         Köszönöm, hogy hívott. A hívás díja 280 Ft. Plusz áfa. A viszont hallásra.

Edeke•  2013. július 15. 06:27

Éljenek a rossz hakijuk!



Erdőbe viszlek!
És megmutatom neked,
mennyi fa van ott...


 

DePanoráma!
Mikor megcsillan a fény
a fenekeden...


("arc" poetika)

 

Elárulom, hát:
Én vagyok a kedvencem!
Szerencsés vagyok...


Ha, csak első vagy,
Még nem biztos, hogy nyertes!
Van, hogy Fairplay nyer..

 

 

 

Utak királya,
Ezt gondolta magáról,
szegény csavargó


Szemek hazudnak!
Ott vannak például az
örömkönnyeid..

Edeke•  2013. július 6. 16:48

Mindenkitletaglózó hakijuk!

A válasz ott van!
Több is, mint amennyi kell!
Lényeg a kérdés...


Szél csak levegő!
Mondhatom-e ezt annak,
Ki orkántól fél...?


Tán a legnagyobb
törpére mondhatjuk-e
hogy az óriás?


Tán huszonegy gramm
Hát, csak ennyi volna az,
mi Istenre utal?


Csak huszonegy gramm...
( sok szegénynek ennyi jut )
( gaznak ennyi se )


Egy láb lógott le,
Óvatosan megfogtam,
Talán Istené...


 

Almából evett!
Édenből azonnal ki!!!
Almakukac sors...

Edeke•  2013. június 30. 16:40

Haláli vers

     

 

                                                                      

 

                                     .                                       S kinyillott az ajtó:

                                                 .                                 (Csókolom! Én vagyok a Halál, aki jön,

                                                 .                             és viszi, akit talál. Most Te akadtál  utamba, kis

                                                 .                       piszka e földnek, de esdekelhetsz ha akarsz, hogy miért

                                                 .                   ne vigyelek! Ha jó okot mondasz, hagylak, még kínlódni, Te

                                                 .               fogsz az élők közt, e keggyel  kilógni.)  Gondolkodott emberünk

                                                  .             mert  halni  nem  volt  kedve, mit mondhatna amivel, számíthatna, e

                                                  .            kegyre? – Öö, jó  ember voltam,  mindig  szót fogattam…de látom ez

                                                  .           nem elég, hát  ne is  folytassam?  Akkor,  a  templomba,  dupla  pénzel

                                                  .         mentem..(de közbe szólt a  halál: ’Nos  bízhatsz az Istenben!)  Emberünk:

                                                  .        Nem dobáltam el, soha a szemetet! (  Remeg a léc,  remeg, ez, még kevés

                                                  .         neked!) Kérem Én nem voltam soha kapzsi, gonosz..(ez csak az unalmon

                                                  .         sebességet fokoz) Az állatokkal mindig, jólelkűen bántam..(poklomban az

                                                  .          ilyen, azt sem tudom hány van..) A közösségért mindig, de mindig sokat

                                                  .           tettem!  (pont, ma reggelire, ilyen lelket ettem)  Az időseket  segítettem,

                                                  .           beteget ápoltam! ( nem láttad a  kaszám? Nem  tudom,  hogy hol  van)

                                                  .           Kérem szépen nekem vannak, még álmaim. ..( Mehetünk?  Zsibbadnak,

                                                  .          már                     a lábaim) Most kezdtem bele egy nagy              pajta

                                                  .         át                                 építésébe! ( majd befejezi                            azt

                                                  .         az                                           örökösöd                                     végre-)

                                                  .           Hát                                        mi, légyen                                     mond

                                                  .          mivel                                     kiválthatom                                   énem?

                                                  .           Sokan                                 tán       tudják                                ezt, de   

                                                  .                     bizony,           hogy Én              nem! (nézd, halandó ember

                                                  .                      oly régóta járok, Én                      a lelkekért, hogy alig

                                                  .                  alig látok, olyan lelket                      akit, sajnálok elvinni,

                                                  .                   pedig sokat vittem, el sem lehet hinni! De ki a méltó, arra

                                                  .                        Hogy meghagyjam életét?…) de elakadt a szava, mert

                                                  .                                         Az ajtó kinyílt, s belépett egy

                                                  .                                         leány, gyermeki szemének

                                                  .                                      még nem látszódott a halál: „ Jöjj

                                                  .                                      Apukám, kérlek, mert annyira

                                                  .                                      félek, mondj nekem, egy mesét,

                                                  .                                      hogy elaludjak végre” Az ember

                                                  .                                      Még  egyszer  ránéz  a   halálra,

                                                  .                                      De an   nak  nem  látszik, csak

                                                  .                                       Mesz    szi     ről        a     háta

 

Edeke•  2013. június 28. 22:25

Egyensúly

                                                                     No 

                                                     …de mi köze van        hozzá?

                                         kérdezhetné bárki,  akinek a            szavára,

                                 már, senki sem kíváncsi. És  mire e           szánalmas

                          ösztönös, grimasz, hogy  megkérdőjelezzük,         ami  vigasz

                     lehetne számunkra, de nem  látom a  végét, hogy          hova lyukadok

                 ki, a tanulság hétrét, görnyeszti  talán e valós világot            hogy   hirtelen

             megteremtsem  azt  amit   kívánok.             hát  pont  ez          az,   mi  hiányzik

         itten: nincs önálló vágyam, csak egy                  apró   hitem,         mi valljuk  be, elég

       instabilan  áll,  ha  jön a  kéj  változik                   vagy,   ha  a         halál, jön,  akkor  áll

   de mozdul,  picit,  mert  bízni,  nem  tudok             sajnos, csak a         tömegben hinni,  mert

  kódolva lettem, egy csillagos este, mikor az  Isten,  nem  figyelt          egy percre:  megalkotta

 Az embert, egy maroknyi agyagból, azóta e véglény  folyik itt a          csapból!   Elhiszi  magáról,

hogy tökéletes lehet, csak akarnia kell, e fránya életet. Nevess         bátran, Isten, nem a te hibád,

hogy kissé elcseszettnek, látszik a világ. Csak az történt meg       újra, mi  megtörtént, már párszor

hogy férges lett a nyáj, hiába a pásztor, minden  tudása           meg odafigyelése, velejünkben a baj

hát kínos ébredése, volt a teremtőnek, de                        hogy   helyrehozza   vérünk,  ránk  bízta  a

tudást, s várta hogy mit lépünk             Hát ezt hoztuk össze,  e földi  világot!   Ki mindent lát,  talán

már jobbat is látott! De nem         oly  nagy  a  baj,  hisz  a  legtöbbet  kihoztuk,  az   alapanyagból,

magunkat kínoztuk, de            legyen a mentségünk, hogy   az akartunk lenni,  mint  a mi Istenünk!

 na!     Kimondtam!             Ennyi!  De  miért  is  akarnánk,   megállni  e  szinten,  ahol  a  kínon  túl

  talán        semmi            sincsen? Jó, elismerem, ott van a  szerelmünk, mi  ideig óráig elég jól áll

    nekünk. Na de           ott van a betegség, a  szomorúság dráma, vagy  a  „földi pokol”  az  élet

      ami     drága            És amit fizetünk, míg              tart   a   hitelünk,   nem   kérdezünk,  nem 

        Beszélünk,            csak   barmokként                    tejelünk! És  ott  a  boldogság,  a  nagy

           iIllúzió ha          látnák, hogy az mi                       egy sötét konklúzió! Mert  csupán  a

             gének, és         hormonok     teszik                a rózsaszín  köd  anyagát , mi  néha

               agyunkra       telepszik! Csak varázslat, semmi több,  az  életünk  egy     poén,

                   hol nem      lehet tudni, hogy ki nevet a végén! Mert csak a    felszín  az

                       mit Éva      anyánk által, a fejünkbe szállt egykor az almaharapással

                              tehát     küzdjél,  ember,  küzdjél,  mert  hiszen  helyetted

                                     nincs     oly bárgyú lény , hogy  önzetlenül  küzd

                                             meg! Ennyi volt mára, nem fárasztalak,

                                                   elfogy a  kedvem, elfogytak a

                                                                      szavak!

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom