Edeke blogja

Hazudik!

Egy kis apró
pulipintyó,
ronda-randa kiskutya,
nem sejtette
pedigréje,
míly magasra
jutatta!
Hogy szőre-sármja,
orra bája,
ölebléte irigyelt,
karma-festve
kis ruciban,
sertepelve
lefetyelt!
De, mivel, hogy
nem sejtette
a gazdi tőle
 mit akart:
Megtagadván
családfáját
megette, mit
odaszart....

Borotválkoztam a fürdőszobában, mert ott szoktam, s közben hallgattam a rádiót, mivel nem vagyok süket. Épp megvágtam magam, amikor egy vaccsoló hang bejelentette: "humojfesztiváj lesz". No, mivel a hirtelen elhatározások embere vagyok, hirtelen elhatároztam, hogy jelentkezem: Én is humorista leszek!

  Először, is a tükörben szemléltem magam, már hogy alkatilag megfelelek é a feladatnak?

Mit mondjak? Első ránézésre nem vagyok valami MARKOS, inkább vékony vagyok, mint a NÁD(AS). A horpaszom be van esve, mint egy AGÁR(DI)nak. De, a szemem, mint a SASÉ!

  Kicsit elkeserített az eredmény, de makacs ember lévén azt mondtam magamnak: jUSZT ICS megpróbálom!

  Valami humoreszk ötlet kellene! Én úgy vagyok vele, hogy az utazás inspirálja a múzsámat. Ezt a tulajdonságomat meglovagolván beleültem a Trabantomba, oszt irány az egyenes. Bágyadtan figyeltem, ahogy a kocsi szaladGÁL VÖLGYIn - hegyen át, és az agyam végre beindult: milyen, is a jó humorista?

-         Először, is igazságos, mint Mátyás.

-         Másodszor oroszlánszívű. Mint Richárd.

-         Végül fényes, mint Salamon…(Béla)

  Persze, mint minden művészi ágban, itt sem árt, ha az ember csodagyerek volt. Mi tagadás, Én, is az valék. Hatalmas képzelőerővel rendelkeztem. Apám, ki asztalos volt, nem sok játékkal halmozott el, mivel szerinte az felesleges pénzkidobás, ezért a lehulló deszkadarabokkal játszottam. Egyik deszka katona volt, a másik autó, a harmadik virág. Talán ez volt az első találkozásom a VIRÁGOT JELENTŐ DESZKÁKKAL.

  Persze apám nem nézte jó szemmel földtől való elrugaszkodásomat. Mondogatta is feszt: "Ej. Inkább egy kisszéket csináltam volna!", majd megintett csattanósan, a kezével, hogy észhez térjek.

  Én ezt sem bántam, hiszen korán felismertem, hogy nem árt, ha az embert egy KAR INTHY.

  Később, amikor már kiforrottabb lett a belső világom, másoknak is megmutattam a tehetségemet. Emlékszem az egyik szilveszteren a barátaim szórakoztatására, egy kis műsorral készültem. Először bűvészmutatványt adtam elő: egy kalapból galambokat varázsoltam a publikumnak. Nagy sikere volt, s még a mai napig is úgy emlegetik, hogy az a GALAMBOS SZILVESZTER.

  Aztán vicceket meséltem. Olyan elképesztően nagy tárházzal rendelkeztem a viccekből, hogy egészen addig tudtam mondani őket, míg valaki meg nem jegyezte, "most, MÁR KUSs".

  Persze azzal, is tisztában voltam, hogy a művészi pályán a média nagy hatalom. Egyszer, már próbáltam a közelébe kerülni.

A falunkba színészek jöttek haknizni. Nos ott ismertem meg Elemért. Ő, intézett mindent a színészeknek, szálást, italt, ételt, nőt. Ezzel úgy összehaverkodtam, hogy meginvitált: "ha Pesten jársz, keress meg", mondotta volt. Úgy, is volt, Pesten jártam. Mentem is a tévébe, nagy vagányan, ám a portás rám rivallt: " Hova, hova?". Olyan zavarba jöttem, hogy ilyen felkészületlenül, most hirtelen, jaj nekem, kit is keresek? Hisz, csak annyit tudtam, hogy Elemér. Megvan! Derültem fel. Büszkén definiáltam a portásnak:

-         Én azt a HAKNIS ELEMÉRt keresem!

Mit mondjak? Úgy kidobott, hogy a lábam sem érte a földet.

  Ahogy így töprengve utaztam, egyszer, csak egy stoppos lányra lettem figyelmes, pont félúton Földvár felé. Gondoltam felveszem, hátha meginspirál. (Sajnos nem inspirált, meg és én se őt) Beszélgetni kezdtünk, s kiderült, hogy Irénkének hívják. Munkába igyekszik, de lekéste a buszt ezért stoppolt. Nem is ezzel volt a baj, hanem a defekttel. Ugyan, is azt kaptunk. Vagy is a kerék.

Bosszankodva szálltam ki a kocsiból, s még bosszúsabb lettem, amikor megláttam, hogy mind a két első kerék kilyukadt. "A francba, ez egy DEFEKT DUÓ". Úgy elkeseredtem, mint amikor kiderült, hogy a barátnőm hűtlen lett hozzám. No, persze ez egy régi történet, s már nem zavar, ha CSAL A ZSUZSA.

Irénke elcsicseregte, bájosan hogy van neki egy ismerőse, a Lui. Nos ő is így járt egyszer, és ahelyett, hogy kétségbeesett volna, leszedte a gumiköpenyeket, és a felniken ment tovább.

Belegondoltam a szituációba, és el kellett ismernem, hogy ez a LUI, DE FUNESes!

Alkalmaztam a módszert, és bár lassan, de becsörögtünk a városba. Irénke ujjongani kezdett, hogy megérkeztünk a munkahelyére.

-         De, hát ez egy POSTA IRÉN! - mondtam lányos zavaromban.

-         Tudom, itt dolgozom. - s, már rohant is stemplizni.

Én, meg ott maradtam ötlettelenül, s tudtam, hogy nem fogok kocsival hazamenni. Sebaj, sokan vannak úgy, hogy egy kis sétától, beindul az agyuk. Hátha én is ilyen vagyok! Jó NAGY BANDÓkolást csináltam hazáig. Útközben madarak repkedtek riadtan felettem, de nem hoztak szerencsét, pedig rendesen VEREBES lettem. Hazaértem tehát, és nem lettem humorista. Folytatom tovább a bankigazgatók unalmas életét. 

-         (kip-kop) Jó napot! Van itthon valaki?

-         Nincs!

-         Senki?

-         Senki!

-         Ööö, már megbocsásson, de a körülményekből arra a következtetésre jutottam, hogy csak kell itthon lennie valakinek, hiszen válaszolt.

-         A francba, lebuktam!

-         Ne szégyellje, előlem lehetetlen elbújni. Cégünk arany fokozatú ügynöke vagyok. Beenged?

-         Nem!

-         Rossz válasz!

-         Be??

-         Jó válasz! Engedje, meg hogy bemutatkozzam: Béla, Géza Béla..

-         Jónás.

-         Nos, ha már így megismerkedtünk, talán le is ülhetnénk. ……Igen!

-         Mi igen?

-         Hát, igen. Persze kérek.

-         Mit?

-         Egy italt, vagy nem ezt akarta kérdezni?

-         Nem.

-         Rossz válasz.

-         De.

-         Köszönöm, maga nagyon szimpatikus nekem, hogy így ismeretlenül beenged a lakásába, és etet, itat.

-         Kajáról nem volt szó!

-         Most hozta szóba..

-         Tényleg! Ezt bevettem, de mostantól résen leszek.

-         Az jó! Nos ismertetem jövetelem célját: én az Alternatív Szexet Támogató Alapítvány –röviden ASZTA-beszervező ügynöke vagyok. Ön hogyan viszonyul az alternatív szexhez?

-         Fúj, undorító, természetellenes!

-         Rossz válasz.

-         Szimpatizálok vele.

-         Na látja, szót tudunk mi érteni. Akkor vetkőzzön!

-         Minek?

-         Nézd aranyom, most ismerted be, hogy homokos vagy. Mi állhatna szerelmünk útjába?

-         De nekem..feleségem van és szép gyermekeim. A válaszaimat maga erőszakolta rám!

-         Szóval nem vagy hajlandó engedni az ösztöneimnek, nem leszel az enyém?

-         Nem, nem szó sem lehet róla!!!

-         Rossz válasz…

Régen, volt, mikor, még az I LOVE YOUT szeretleknek hívták, volt egy legény, Hasigláb.  No, annak volt egy nővére, meg egy vesemedence gyulladása. Gondolta, ennek a fele se tréfa, ezért nem is jelentkezett a humorfesztiválra. Bezzeg a haverja, Máléfül, az igen. Úgy is hívták, hogy Galla Miklós, de Mindenki, csak Margitnak hívta a serdülő kori identitászavara miatt.

Ezek ketten nagy kutyaütők voltak. Be is perelte őket, a Bridzsit Bardó. Amikor, meg nem ütöttek kutyát, akkor az apjukra ütöttek. Ezért, meg az Ombuddszmannal gyűlt meg a bajuk.

Eljött az ivarérés ideje, gondolták, leszedik az ivart oszt eladják a vásárba. A pénzbül vesznek egy fakutyát. Úgy is volt, vettek egyet, oszt attól kezdve azt ütötték. A Bardónénit, meg ott egye meg a fene, ahol van. Sajnos hamar ráuntak a dologra, mert a fakutya nem vonyított, úgy meg semmi élvezet sincs benne, úgyhogy kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ezért, meg Kun Béla perelte be őket, szerzői jog megsértése miatt. Mit volt mit tenni, írtak egy levelet a Dévényi Tibi bácsinak, hogy teljesítse három kívánságukat. Sajnos csalódniuk kellett, mert Dévényi Tibi bácsi sehogy sem tudta elintézni a dolgot Dolly Buster nénivel, mert azt éppen klónozták. Búsultak is a fiúk, hogy jaj, meg brűhűhű, de az sem segített a dolgon. No summa summarom, hej regő rejte, elindultak világgá a Fa Nándorral. Ahogy mentek, mentek látják ám, hogy egy gyönyörűséges macska énekel a fán. Be is perelte a Horváth Csárlí, mert pont az Ő nótáját énekelte, hogyasszongya.

-         „egy doboz viszkasz hét után…

ez, egy nagyon furcsa szombat délután.”

Gondolták, Csárli, Csárli, eb ura fakó, de erre meg a fakó perelte be őket, mert kisbetűvel írtam a nevét. Aztán nagy búsan búcsút mondtak a Fa Nándinak- nem győztek hálálkodni, hogy nem perelte be őket- aztán elmentek moziba, ahol megnézték az One Epizódot. Erre, meg a Dzsorzs Lyukas perelte be őket, de úgy, hogy annyi pénzük se maradt, hogy ezt a mesét befejezz….