Edeke blogja

Egyéb
Edeke•  2014. január 15. 06:21

Hím-nusz

Isten....rúgd fenékbe a magyart,
hogy rájöjjön végre,
a menyország, és a pokol is
ott van a szívében.
Láttasd vele, hogy az élet,
olyan mivé teszi,
Hogy jobb legyen, hogy rosszabb legyen,
ahhoz nem kell senki!
Isten...hagyd el a magyart,
hogy lábra álljon végre,
hogy felnőjön, hogy boldog legyen,
s azt lássa megérte!
Akkor ha ez eljön egyszer,
gyere vissza hozzánk,
S látod, majd a paradicsom,
lett a csodás hazánk!
Isten..ne hagyj mégse el,
Bocsásd meg mit kértem!
Ha szétnézek belátom, hogy
az van mitől féltem.
Magyar magyart átkozza,
ellenségeket gyárt,
ha elhagynál, nem maradna,
egy csöpp reménysugár.
Köszönöm, hát Istenem, hogy
fogod a kezünket,
ha, már a nagy öntudatban
vesztjük el eszünket...

Edeke•  2013. július 5. 08:19

Kirántotthúsország

ez, egy képvers, csak túl nagy, hogy itt megjelenhessen. de azért, talán ez segít:
https://fbcdn-sphotos-a-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/q71/s720x720/945057_540360356030429_904610065_n.jpg

 


 

Bár jobban élnék, mint száz éve,

és a munkámért, ha lenne,

annyi-annyi pénzt kapnék,

hogy ne legyek elveszve.

 

Egy nagy szelet kirántott hús,

ezt jelented, hazám,

hogy megkapjam, (hogy megkapjalak)

el kell mennem az ám!

 

Mert nem elég, elégedetten,

élvezni, e földi mennyet,

amíg mannát, nem teremsz, meg,

addig, sajna el kell, menjek!

 

El egy másik, rossz országba,

ami milyen? Nem ilyen!

Ott a népek nem is sejtik,

a Paradicsom vajh’ milyen!

 

Nem tudják, mert vezetőik,

nem atyáik; szolgáik,

s nem sejtik, hogy mi a mámor,

mert nem mennek el odáig!

 

A nagy sztrádán, Európán, velünk

mind-mind szembejön,

s nem tisztelik okosságunk,

egy sem int, egy sem köszön!

 

Ha adnának pénzt, kölcsön gyanánt,

Hű, de olyat tehetnénk!

Csinálnánk, nagy hadsereget,

akkor nekik mehetnénk!

 

Lenne sírás, rívás, ugye?

Ugatnának Istennek,

hogy a Magyarok nyilaitól,

Édes Uram mentsél meg!

 

Persze addig magunk módján

építjük fel a jövőt,

mert jövő lesz itt, ha meghalunk is,

a jövő Itt lesz mielőbb.

 

Hej, csak az a kirántott hús!

Csak a hiánya ne fájna,

de áldozatot kellett hoznunk,

s Én az vagyok, hiába…

 

Pedig, ha belegondolok,

gyerekként miket ettem?

Anyám otthon maradt velünk,

így nem magamat neveltem.

 

Apám igen nagy ember volt,

persze, csak a szememben,

mikor munkából hazatért,

megöleltem, szerettem.

 

Ha fáradtan, asztalhoz ült,

nem szorította bánat,

mert dolgozott, így biztos jövőt,

biztosított fiának.

 

S ettük a kirántott húst,

hozzá rizst, vagy burgonyát,

s beterveztünk, csak úgy spontán,

egy délutáni strandolást.

 

Megtehettük, mert apánknak

elég volt, egy fizetés,

Nem volt villánk, vagy nyaralónk,

de volt jókedvünk, s nevetés.

 

Édesanyám, nem dolgozott,

ah’, de mit is beszélek?

Az ő nagy munkája nélkül,

nem lett volna jó élet!

 

Ha iskolából haza mentem,

étel, ital, s a szíve várt,

mindegyik nap, minden percén,

karja biztonságba zárt!

 

Ha találkoztam oly dologgal,

mit buta agyam nem értett,

Ő elmondta, hogy mi, miért van,

a lelkével így védett,

 

Nem kerestem drogot, sziput,

mert elkábított életem,

gyermek voltam, boldog voltam,

elég volt ez Énnekem.

 

S tudtam Én is ilyen leszek

 családom, lesz, gyermekem,

s tudtam azt is nekem lesz a

legcsodásabb életem.

 

Most szégyenkezem, igen nagyon

ez apró siheder előtt, mert

tudom, sírva  fakadna,  ha

látná  az eltelt  időt!

 

Van gyermekem, de alig látom,

mert munkából munkába megyek,

s lelkem sötét-mély bugyrában

őrzöm a szeretetet!

 

Feleségem, is dolgozik

(de szerencsés házaspár)

ám kislányom a tévé előtt

tudja, meg mi a világ.

 

S rántott hús is akkor vár, ha

a sorban odakerülök,

előbb a bank, villany, s számla,

amíg el nem terülök.

 

Hát kis országom, gratulálok

fejlődtél, egy jó nagyot!

Ki nem boldogul, elmehet!

Elmehet, Oszt jónapot!

 

 

 

 

 

Edeke•  2013. június 30. 16:40

Haláli vers

     

 

                                                                      

 

                                     .                                       S kinyillott az ajtó:

                                                 .                                 (Csókolom! Én vagyok a Halál, aki jön,

                                                 .                             és viszi, akit talál. Most Te akadtál  utamba, kis

                                                 .                       piszka e földnek, de esdekelhetsz ha akarsz, hogy miért

                                                 .                   ne vigyelek! Ha jó okot mondasz, hagylak, még kínlódni, Te

                                                 .               fogsz az élők közt, e keggyel  kilógni.)  Gondolkodott emberünk

                                                  .             mert  halni  nem  volt  kedve, mit mondhatna amivel, számíthatna, e

                                                  .            kegyre? – Öö, jó  ember voltam,  mindig  szót fogattam…de látom ez

                                                  .           nem elég, hát  ne is  folytassam?  Akkor,  a  templomba,  dupla  pénzel

                                                  .         mentem..(de közbe szólt a  halál: ’Nos  bízhatsz az Istenben!)  Emberünk:

                                                  .        Nem dobáltam el, soha a szemetet! (  Remeg a léc,  remeg, ez, még kevés

                                                  .         neked!) Kérem Én nem voltam soha kapzsi, gonosz..(ez csak az unalmon

                                                  .         sebességet fokoz) Az állatokkal mindig, jólelkűen bántam..(poklomban az

                                                  .          ilyen, azt sem tudom hány van..) A közösségért mindig, de mindig sokat

                                                  .           tettem!  (pont, ma reggelire, ilyen lelket ettem)  Az időseket  segítettem,

                                                  .           beteget ápoltam! ( nem láttad a  kaszám? Nem  tudom,  hogy hol  van)

                                                  .           Kérem szépen nekem vannak, még álmaim. ..( Mehetünk?  Zsibbadnak,

                                                  .          már                     a lábaim) Most kezdtem bele egy nagy              pajta

                                                  .         át                                 építésébe! ( majd befejezi                            azt

                                                  .         az                                           örökösöd                                     végre-)

                                                  .           Hát                                        mi, légyen                                     mond

                                                  .          mivel                                     kiválthatom                                   énem?

                                                  .           Sokan                                 tán       tudják                                ezt, de   

                                                  .                     bizony,           hogy Én              nem! (nézd, halandó ember

                                                  .                      oly régóta járok, Én                      a lelkekért, hogy alig

                                                  .                  alig látok, olyan lelket                      akit, sajnálok elvinni,

                                                  .                   pedig sokat vittem, el sem lehet hinni! De ki a méltó, arra

                                                  .                        Hogy meghagyjam életét?…) de elakadt a szava, mert

                                                  .                                         Az ajtó kinyílt, s belépett egy

                                                  .                                         leány, gyermeki szemének

                                                  .                                      még nem látszódott a halál: „ Jöjj

                                                  .                                      Apukám, kérlek, mert annyira

                                                  .                                      félek, mondj nekem, egy mesét,

                                                  .                                      hogy elaludjak végre” Az ember

                                                  .                                      Még  egyszer  ránéz  a   halálra,

                                                  .                                      De an   nak  nem  látszik, csak

                                                  .                                       Mesz    szi     ről        a     háta

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom